Az utolsó nap Jeju-n

Yo~~

Elérkeztem az utolsó Jeju-ben töltött naphoz.

Sajnos rossz idő fogadott minket, szitált az eső is. Így indultunk el első célpontunkhoz, a Jeongbang Vízeséshez :)
A rossz idő ellenére is gyönyörű volt *-* Most láttam először vízesést, nagyon-nagyon tetszett :)

Tovább indulva az út mentét végig egymásra pakolt kövek szegélyezték. Seung-chan elmesélte, hogy azért vannak, mert az embereknek mikor volt egy kívánságuk, mindig tettek egyet rá, és kívántak, így alakult ki hosszas évek alatt.
Én sem hagytam ki, és tettem egy kövecskét :)


Rövid kocsikázás után megérkeztünk a célunkhoz, ami szintén turista látványosság és gyönyörű.
Egyik helyen, mikor Seung-chan fotózott, egy kínai pasi is oda állt fotózni xD Szerencsére Seung-chan nem vette észre, mert mikor elmondtam neki, nem kifejezetten volt boldog :P

A jejui pacik is híresek. Alacsony kis zömök lovacskák, akik a mongol háborúk idején érkeztek Koreába.
Páran békésen legelésztek is, és egy csikót meg is simogattam ^^ Annyira kis édes volt *-*


Álmos volt a pacc :D
Egy hosszú lépcsőn jutottunk fel egy magasabb pontra, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk, na meg még hatalmasabb szél várt ránk, mint lent. Ezen a részen híresen erős szél fúj. Kifejezetten ki nem állhatom a szelet, de ezt élveztem ^^ Valahogy kellemes volt annak ellenére, hogy tényleg nagyon erős volt. :)


Még sétáltunk egy kicsit, de nem volt sok időnk, mert időre kellett vissza vinni a kocsit a kölcsönzőbe és még volt egy állomásunk.

Ennek a kisebb hegynek a tetejére kajtattunk fel :)Kb 40 perc alatt fent is voltunk, és itt sokkal kevesebben néztek meg, mint előzőleg :P
Viszont itt is össze futottunk a fotós kedvű kínai pasival xD

Innen is gyönyörű volt a kilátás Jeju-re :)
Mire leértünk rendesen megszomjaztunk, így üdítő beszerzése után indultunk tovább az autó kölcsönzőbe.
Miután leadtuk a kocsit rövid séta után megérkeztünk a buszállomásra, hogy busszal folytassuk utunkat, ami több mint egy órás volt. Ekkora már besötétedett és el is fáradtunk, így mind a ketten végig aludtuk az utat :)
A buszról leszállva Seung-chan szülei vártak minket.

Kicsit izgultam a találkozástól, mert mondta, hogy elég szigorúak a szülei.
Amúgy nem csak ők, jellemzően elég szigorúak a koreaiak, még nem is olyan rég például az, hogy külföldi párja legyen valakinek nem volt jellemző, senki nem nézte jó szemmel. Az idősebbek még most sem ^^ Persze ez csak az egyik a sok szabály és kötöttség mellett.
Így igen csak izgultam a találkozástól, pláne, hogy a koreai tudásom igencsak hiányos ^^ Nem éreztem sok hasznát annak, hogy eltudom mondani, "Eszik a mókus" xD
Seung-chan-tól kértem is segítséget, hogyan köszönjek, mert nem voltam benne biztos az udvariassági szabályok miatt, hogy az "annyeong" lesz a megfelelő, és így igazam is volt ^^
Láthatóan tetszett nekik a dolog, hogy koreaiul sikerült köszönnöm nekik, ráadásul Seung-chan szerint nagyon aranyos kiejtésem van, így jót mosolyogtak rajtam :D

Vacsorázni indultunk. Egy 'yakiniku' vagy is sült husi étterembe mentünk.
Mikor beléptünk európai számára szokatlan látvány fogadott.
Természetesen először is megszabadultunk a cipőinktől, amit az erre kialakított szekrénykékben helyeztünk el :)
Az előtérből belépve az étterem legnagyobb helységébe értünk, ahol rengeteg alacsony asztalka körül a földön párnákon ücsörögve jó kedvűen fogyasztotta a vacsoráját nem kevés ember, tömve volt az egész étterem.
Mi saját kis szobát kaptunk, ahol szintén párnákra lekucorodva vettük körül az asztalunkat, aminek a közepébe egy sütőlap volt beépítve. Viszont ez nem elektromos volt, mint amit eddig megszoktam, hanem jött egy srác, aki gurulós asztalon tolta az izzó parazsat az aszal közepébe beleillő vastárolókban. Gyorsan leszedte a rácsot, majd beépítette a parazsat tartalmazó tárolókát. Ezután megérkezett a husi és a zöldségek, amiket elkezdtünk megsütni.
A husi folyamatosan sült, ami kész volt azt már burkoltuk is befele :) Nekem a kedvencem úgy volt, hogy saláta levélbe csavartam, nyammm~
A koreai ételek alapvetően elég csípősek, így azon sem kellett meglepődnöm, hogy rövid sütögetés után a gerezd fokhagymákat csak úgy tolták befelé ^^ Én is megpróbálkoztam vele, és igaz hogy nem volt gyenge, de finom volt :D (amúgy is imádom a fokhagymát :P)
A szülei is végig nagyon kedvesek voltak, Seung-chan tolmácsolt :D

Az utolsó este náluk aludtunk, így megnézhettem egy koreai házat is :)
Még Seung-chan tolmácsolásában beszegettünk egy kicsit, miközben mandarint majszolgattunk, ami szintén Jeju egyik nevezetessége ^^
Majd még Seung-chan össze pakolta a cuccait, mert másnap kora reggel indultunk Szöul-ba :)

Ezen a napon is szép helyeken jártunk, és Seung-chan szüleit is megismertem, akik nagyon kedvesek voltak :)

3. nap Koreában, Marado~

Yo~~~

A harmadik nap hajókáztunk kicsit :)
Reggel búcsút vettünk a szállásunktól, ahol egy iszonyat aranyos kiskutyus is volt, Chu-Ree *-* Természetesen addig egy tapodtat sem tehettem, míg meg nem dögönykéztem egy kicsit *-* A kis szőrpamacs pedig élvezte, és egyből az ölembe vetette magát, hogy jól megrágcsálja az ujjaimat :D

Majd útnak indultunk aznapi célunk felé, ami a Marado nevű sziget volt.
Egy kisebb hajó vitt át minket nagyjából 20 perc alatt a kis szigetre, amit egy óra alatt körbe lehet sétálni és nagyjából 60 ember otthonát jelenti. Egy külön kis világ, van iskolájuk focipályával (bár nem szabad túl nagyot rúgni, mert a labda könnyen a tengerben landolhat^^), van egy szupermarketjük, templomuk, világító torony, de a nagy része szép füves és mindig hatalmas szél fúj. Az ott élők többnyire a turistákból élnek meg, akik mennek is szép számmal :)


Szét néztünk egy kicsit, csináltunk pár fotót.
Marado-n is rengeteg volt abból a beazonosítatlan növényből ^^

Gyorsan a sziget egyetlen kis étterme felé vettük az irányt, ahol a sziget jellegzetes ételét ettük, amit én eléggé fenntartásokkal vártam az előzetesen látott fotó alapján, de úgy voltam vele, hogy ki kell azért próbálni, ha már ott vagyok ^^
Egy tészta ételről van szó, ami le van öntve barna trutyival.... akarom mondani szósszal, amiben tengeri kütyük voltak.

Össze keverés előtt


Össze keverés utánEbben az állapotában már szimpatikusabbnak tűnt, de még mindig nem voltam biztos a dologban, de végül csak megkóstoltam, és nem is volt rossz. Sőt :)

Ebédünk elfogyasztása után elindultunk körbe járni a szigetet.


Végül elindultunk a hajóhoz ami vissza vitt minket Jeju-ra.

Seung-chan a hajón :)
Mikor vissza értünk még megnéztük a közelben lévő barlangokat, ahova háború idején menekültek és éltek az emberek.


Innen tovább indulva útközben megálltunk egy helyen, ahol ettünk koreai hot-dogot :)
Nagyon fincsi vooolt~

Majd nem sokára elérkeztünk Korea egyik leghíresebb és legnagyobb templomához, ahol szerencsénk volt. Nem szabadna fel menni egészen odáig autóval és szét nézni ameddig mi mentünk, de az út szélén pont sétált egy pap a csomagjaival és leintett minket, hogy vigyük már el. Majd mikor megérkeztünk mondta, hogy szét nézhetünk nyugodtan :)


Gyönyörű volt ez a templom, mázlink volt, hogy ilyen közelről is megcsodálhattuk :)

bai-bai~

Hallasan

Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)
De persze azért nagyon élveztük, mert gyönyörű volt a táj, és jókat is beszélgettünk közben, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást.
A másik dolog amin nagyon jól szórakoztam, azok a szembe jövő koreai túrázók voltak, akik mind úgy megnéztek, mintha minimum két fejem lenne ^^ Jó páran mosolyogva "annyeong"-gal, vagy is egy szia -val köszöntek, de voltak akik kevésbé bízva a koreai tudásomba hello-ztak :D
Nagyon aranyosak voltak :)

Végül a hegy közepéig jutottunk fel, ahol jól esett azért pihenőzni egy kicsit, mert nekem nem csak a talpacskáim fájtak, de a tüdőm se vette annyira jól az akadályt ^^ (ez van mióta egyszer volt egy tüdőgyulladásom T___T)

A pihenő után lefelé vettük az irányt, ami a felfelé jövetnél kellemesebb volt a tüdőm szempontjából, viszont a talpink itt kezdett csak igazán fájni xD Ez nem csak velünk volt így, Seung-chan elmondása alapján az előttünk és mögöttünk lévők is mind a sajgó lábukról nyafogtak :D
Viszont ennek a csodálatos útnak az eredménye, hogy mindenki mosollyal lép ki a hegyről leérve a fák közül, ami az "Igeeen! Végre lent vagyuunk!" érzés eredménye :D

Ez így lehet nem hangzott túl megnyerően a hegymászást illetően, de azért jól szórakoztunk, így utólag vissza gondolva pedig felettébb mókás :D

Még volt egy kicsi hátra a napból, így Korea egyik híres tea márkájával ismerkedtem meg kicsit közelebbről, ez pedig az O'sulloc volt.
Először is egy gyönyörű tea ültetvényt csodáltunk meg, és volt még ott egy növény, amit nem tudtam beazonosítani ^^ De gyönyörű volt a naplementében :)


Már záróra volt, de arra még volt időnk, hogy megkóstoljuk a zöld tea fagyit és sütit. Seung-chan szerint ez a legfinomabb zöld tea fagyi, és valóban nagyon finom volt :)

nyammm~ :)