Sziasztok Bogyókák!
Megint jó régen írtam utoljára, de most újra itt vagyok, mert egy Japánnal kapcsolatos rendezvényen vettem részt, erről pedig mindenképpen be kell számolnom :)
A Néprajzi Múzeumban február 12. és március 5. között volt látogatható az
Egy hányatott sorsú vidék, Tóhoku kézműves hagyománya c. kiállítás. A célja a 2011. március 11.-én történt katasztrófa által sújtott Touhoku vidék kézműves és iparművészeti alkotásait bemutatni. A kiállításról bővebben a Japán Alapítvány oldalán olvashattok ezen a
linken.
Múlt hét szombaton a kiállítás keretén beül egy családi napot rendeztek különféle érdekes programokkal. Lehetett sushit kóstolni, japán teát inni, kokeshi babát készíteni, yukatát próbálni, japán játékokat kipróbálni, origamizni. Mindemellett persze a kiállítás is megtekinthető volt.
Kirával és Rikával el is döntöttük, hogy ezt nem hagyhatjuk ki :) Szombatonként Kira sminksuliba jár, így délelőtt 10-kor ott kezdünk, mert ezúttal én voltam a modellje. Címlap fotó volt a téma, így kaptam egy gyönyörűen csillogó kék sminket. A koliba visszafelé menet az emberek rendesen bámultak is :D
A koliban gyors ebéd, és hétköznapi smink feldobása után már indultunk is a kiállításra.
Elsőként megszemléltük a kipakolt portékákat, amik mind gyönyörűek voltak, de nem igazán pénztárca barátok, így csak gyönyörködtünk bennük egy kicsit :) Aztán a sushi kóstoló következett, ahol fini lazacos sushit vadásztunk le, nyamm~
Ezután felmentünk megnézni a kiállítást. Gyönyörű dolgokat láttunk, nekem főként a lakkozott dobozok és egyéb lakozott dolgok tetszettek, valamint a kimono anyagok. :)
Ezután kis várakozást követöen sikerült a kokeshi baba készítő asztalkához is odaférni. Nagy volt ott a tömeg, sokan szerették volna próbára tenni kézügyességüket és egy saját maguk által készített kokeshi babával hazatérni. A mi serénykedésünk eredményei:
Következő programnak a yukata próbát választottuk, ahol hatalmas sok kígyózott, sokan szerették volna magukra ölteni a kimono egyszerűbb, nyári változatát. Sajnos Kirának időközben el kellett menni, így nem tudta kivárni, mire sorra kerültünk (;___;) Nélküle nem volt ugyan olyan ♥