A történet egy koreai fiú és egy japán lány szerelmének történetét meséli el. Min Kim(Jun Ki) nemrég érkezett Japánba. Édesapja kerámiaművész, aki jelenleg Japánban dolgozik, és elérkezettnek látta az időt, hogy fiát maga mellé vegye. Min Kim csak néhány szót beszél japánul, és nincs tisztában a helyi szokásokkal. Már az első napokban kisebb kerékpárbalesetet szenved, és egy templomkert kútjánál próbálja kissé megtisztítani a csúnya horzsolást. Itt látja meg Nanaét, aki a templomban teljesít szolgálatot. Másnap kiderül, hogy egy iskolába járnak. Min Kim alig hisz a szerencséjének, nyomban be is dobja magát, hogy meghódítsa a lányt. Nincs nehéz dolga, hiszen mindkettejük számára egyértelmű, hogy vonzalmuk kölcsönös. Egyedül a kiotói lányok félénkségén kell átküzdenie magát (amint arra egyik osztálytársa volt szíves kézzel-lábbal magyarázva felhívja a figyelmét). Először egy fura angol-japán keveréknyelven próbálják megérteni egymást, de amint egyre több időt töltenek együtt, Min Kim egyre jobban megérteti magát japánul. Az egyik csónakázásuk alkalmával Nanae elmeséli a fiúnak azt a babonát, hogy azok a párok, akik közös csónakba ülnek, szakítani fognak. Erre Min Kim beszél neki Szöul egyik legendás útjáról, a Doldam útról, amiről úgy tartják, ha az ember a szerelmével végigsétál rajta, az szintén szakítást jelent. Viszont ha akkor találkoznak, amikor leesik az első hó, akkor örökre boldogok lesznek együtt. Megígérik egymásnak, hogy találkoznak azon az úton, ha leesik az első hó.
Nanae élete azonban nem problémamentes: alkoholista anyja egy erőszakos férfit hoz a házhoz, aki terrorizálja az egész családot. Nanaénak nemcsak tehetetlen anyját, hanem kishúgát is meg kell védenie a férfi dühkitöréseitől. Végül kénytelen radikális döntést hozni: el kell hagyniuk a várost. Próbálja elmondani Min Kimnek, de nem megy. Amikor utoljára találkoznak, átad neki egy amulettet, aztán kisétál a fiú életéből. Min Kim erre csak akkor döbben rá, amikor üresen találja Nanae otthonát. Fájdalmát és dühét nem is próbálja palástolni. Visszautazik Koreába.
Tovább nem mesélem, nézzétek meg:)
Jun Ki szerepe: Min Kim a átlagos középiskolás fiú, aki szinte nulla nyelvtudással, barátok nélkül próbál valahogy boldogulni Japánban. Bár apja szeretné, ha átvenné a családi ipart, neki esze ágában sincs agyagban túrni egész életében. Ez a nézete azonban Nanae hatására gyökeres fordulatot vesz. Nanae festőművész szeretne lenni. Egyszer mutat Min Kimnek egy kerámiatálat, ami attól különleges, hogy nem ugyanaz festette, mint aki formázta. Min Kimnek ettől fogva az lesz az életcélja, hogy készítsen egy tálat, ami elég szép ahhoz, hogy Nanae fessen rá. Hiába válnak el útjaik, ő csak készíti a tálakat, egyiket a másik után, és mind ugyanúgy néz ki. De egyiket sem fejezi be. Egyik sem kap ragyogó mázat, színt, mintát. Ahogy Min Kim élete sem. Nanae nélkül ő is olyan, mint a táljai: befejezetlen.
(az ismertetőt nem én írtam ^^ az eredeti képekkel kiegészítve megtalálható itt: http://bishounen.animehq.hu/bishounen_live/Junki/junki.html )
Szerintem fantasztikus a történet, nekem végig nagyon tetszett. Persze, tudom love stroy, na de kell olyan is ^^ Min nagyon megszerethető a japán kultúrát és nyelvet nem ismerő bénáskodásaival, meg amúgy is tud alkotni a srác XD
A kedvenc filmjei közé sikerült bejutna *___*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése