Életemben először

Sziasztok!

A hetem nagyon mozgalmasan telt.

Először is nekiálltam elintézni a papírokat a kinti egyetemhez. Egy elég csinos kis listát kaptam a szükséges papírokról és dokumentumokról. Vannak köztük kitöltendők és beszerzendők is. Hétfőn neki is láttam a beszerzendők első körének, valamint az útlevelet is elmentem megigényelni. Az első sokk ekkor ért. Ott kezdődött, hogy július 14-re akartak időpontot adni... Így átmentem máshova, ahol szerencsére egyből megtudtam igényelni az útlevelemet. Azonban... Kb 20 nap mire elkészül, viszont július 5-ig ki kell érni postán az útlevél fénymásolatnak a többi papírral együtt. Gyorsított eljárást lehet kérni, ami potom 19.000 ft-ot kóstál o__o Így hát maradtam normál 20 napos változatnál és reménykedtem benne, hogy nem lesz gond. Írtam is egy emailt a Josainak a fennálló helyzetről. Gyorsan jött is a válasz, szerencsére nagyon kedvesek és megértőek voltak :)

Ezután a következő utam a dokihoz vezetett, mert egy orvosi papír kitöltése is szükséges. Elég sok mindenre kiterjedő, úgyhogy rögtön egy gyors látásvizsgálattal és EKG-val indítottunk. Majd közölte a doktornő, hogy vérvételre is szükség lesz, ekkor majdnem lefordultam a székről x'D Ezután megmérte a vérnyomásom, ami kicsit magas volt. Na igen, nem a vérvétel tényének bejelentése után kellett volna megmérni xD 

Kaptam beutalót tüdőszűrőre és vérvételre is (×_×;）

A tüdőszűrőt még aznap pont el is tudtam intézni. Másnap reggel pedig a vérvételen kezdtem. Mivel eléggé tűfóbiás vagyok, már a gondolatától is majdnem sírva fakadtam. Mikor pedig ott ültem a soromra várva végképp a sírás kerülgetett, majdnem el is tört a mécses, ha ciki ennyi idősen, ha nem ^^" De sikerült visszafojtani :D Arra gondoltam, hogy szeptemberben megyek Japánba, így sikerült megfékezni a kitörni készülő könnyeimet. Mikor bementem remegő térdekkel meg is kérdezte a doktornő, hogy ennyire félek? És miközben vette a vért is többször rákérdezett, hogy biztos jól vagyok-e, és nem fogok-e elájulni? xD Végül ez alkalommal ájulás, és életemben először könnyek nélkül estem túl a vérvételen, szóval egy hős vagyok  “ヽ(´▽｀)ノ”

És végre megtudtam a vércsoportomat is! B! Japánban nagyjából kultusza van a vércsoportnak, horoszkóphoz hasonlatos személyiség kategóriák vannak, külön vércsoportok szerint édességek és hasonlók, így már egy ideje szerettem volna tudni a vércsoportomat. No persze annyira azért nem, hogy önszántamból ledöfessem magam egy hatalmas és ijesztő tűvel x'D

Majd boldogsággal eltelve, hogy ezt is túléltem, mentem a vonathoz, irány Pest. Két tanár érkezett a Josairól, hogy találkozzanak az ösztöndíjasokkal. Kissé izgulva ugyan, de kíváncsian vártuk a találkozást. Előtte még Bogival összeültünk, hogy közösen töltsük ki a papírokat :)

A találkozó érdekes volt, de nem éppen az amire az izgatott, információkra éhező cserediák számít. Merthogy semmi lényegi infót nem tudtunk meg xD A Josai bácsik nagyon aranyosak voltak, de arról, hogy mire számítsunk, milyen az egyetem, a koli és hasonlatos témák fel sem merültek. Ellenben megtudhattuk, hogy milyen hullámmozgásban lengenek ki a házak földrengéskor. Ezt az egyikük igen szemléletes mozgással imitálva mutatta be xD 

Valentől azonban megtudtam, hogy van kyudo, azaz japán íjász klub az egyetemen.  Ennek a hírnek nagyon megörültem, mindenképpen szeretnék belépni. *O*

A szerda-csütörtök nagyon jól telt. Mónival ebben a két napban japán cserediákoknak segítettünk, akik nem rég érkeztek Magyarországra. Mindannyian leendő orvos tanoncok. Szerdán a költözésben kellet segédkeznünk. Reggel volt a találka. Én egy Hikaru nevű kedves lányt kaptam. :)

A lakást, ahol a következő években lakni fog, gyorsan megtaláltuk. A házinéni nagyon vicces volt. Mindent elmondott kb ötször, ötféle képen, csak úgy dőlt belőle a szó egyfolytában, én meg fordítottam egyfolytában xD Telve volt jó szándékkal és kedvességgel, és segítőkészsége szólavinával árasztott el minket :)

Végül mindent megnéztünk, ellenőrizünk, kipróbáltunk. Majd utunk a postára vezetett, Hikaru levelet adott fel és feltöltöttük a telefonja egyenlegét is. A következő állomás a sulijuk volt, megmutattam hogyan jut oda. Majd az utolsó napirendi pont, az IKEÁban történő vásárlás következett. Megérkezve először ebédeltünk valami finomat. Teli hassal vetettük bele magunkat a hatalmas áruházba, ahol Mónival és az ő két japán lánykájával össze is találkoztunk, így öten folytattuk tovább a beszerző körutat. A végére elég tetemes mennyiségű dolgot halmoztak fel, amit segítők lévén Mónival mi cipeltünk. De a málhás szamár effektus még ezután következett. Ugyanis alapvető háztartási dolgokra, mint mosószer, öblítő, só, cukor, liszt, olaj stb is szükség volt. Így végül két hatalmas és meglehetősen súlyos csomaggal lavíroztam a metróállomás felé, méghozzá futólépésben, mert vissza kellett érnünk mire jött az internet bekötő emberke és késésben voltunk. Végül lett internet is és véget ért a nap.

Másnap reggel egy kb 25 fős csoportot kellett először is a Vásárcsarnokba elvinni. Többen is voltunk segítők, így több csoportra oszlottunk. A málhás szamár szerepet ezen a napon a tolmács szerep váltotta fel, ez azért már jobban tetszett :D Sok mindent vásároltak, és egy új szót is tanultam japánul: darált hús! (◑‿◐)

Vásároltunk még egy ázsiai boltban, beszereztünk pár dolgot a Tescoban végül elmentünk a Nyugati melletti Mekibe is. Egy 9 fős kis csoportunk alakult ki, és egyikük felvetette, hogy szeretne elmenni abba a Mekibe, mert állítólag a világ egyik legszebb McDonald's-a. A többiek is lelkesek voltak, így megvolt az ebéd is. Közben pedig Keisuke bűvésztrükkökkel szórakoztatott minket :D Nagyon aranyosak és jófejek voltak mind, a hangulat végig remek volt. A sok véletlenül összegyűlt hasonló név is humorforrás volt. Yuu, Yuuta, Taiki, Taisuke, Keisuke és Eri, Moe. Innen a MediaMarktba mentünk turmixgép, hajszárító és szobamérleg beszerzése céljából. Mire ott is végeztünk eléggé eltelt az idő és el is fáradtak, így búcsút vettünk.

Mónival sajnáltuk, hogy vége a mulatságnak, mert nagyon jó kis társaság volt, jól éreztük magunkat velük (^‿^✿)

Búcsúzóul pedig két kép az új hajamról ^^ Már régóta szerettem volna kipróbálni a fele-fele hajat, így most a fele maradt az eddigi szőke, a másik pedig csokibarna :)