Sziasztok!
Jelenleg a reptéren várunk, mert a gépünk a reggel 11 helyett csak este 8 után indul, így még jó pár óránk van.
A Baptista Szeretet szolgálat jött segíteni Japánba, és velük együtt megyek haza. Ez óriási segítség, mert másképp nem biztos hogy sikerült volna a jegyemet átrakatni.
Reggel, mikor megérkeztünk a reptérre, még nem volt biztos, hogy sikerül. Várólistára tettek, hogy ha vki visszamondja, vagy nem jön el, lekési, akkor én kapom meg a jegyét. Szerencsém volt, sikerült.
És volt megint egy nagyobb földrengés is, ami itt reptéren ért minket.
Még tegnap este az ő szállásukra kellett mennem, hogy reggel együtt jöhessünk a reptérre. Így este fél10 körül, mikor ez kiderült, gyorsan neki álltam összepakolni. A cuccaim negyedét ott hagytam, mert úgy is jövök vissza! Legalább is nagyon remélem T___T
Elég elkeserítő most Japán helyzete az atomreaktorok miatt, úgy hogy nagyon ideges is vagyok, a torkomban folyamatosan gombóc van, a gyomrom borsónyira zsugorodott. Az éjszaka semmit sem tudtam aludni, és a fejem is nagyon fájt. Ez volt életem 3. fejfájása...
Tegnap végig bőgtem pakolás közben, a vonaton, és még a szálláshelyen is, és most is közel állok hozzá. T___T Annyira féltem Japánt! És Ayakáékat is T__T De bízok benne, mert bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz. Az nem lehet, hogy Japánnak megint el kelljen szenvedni az atomot T__T
Minden tiszteletem azoké a japán dolgozóké, akik most is ott küzdenek az atomreaktornál, pedig biztos tisztában vannak vele, hogy ők olyan sugárfertőzést kapnak, amit biztosan nem élnek túl T__T
Tudom, hogy msot a legjobb döntés haza menni, mert ha bajom lesz, később már nem tudok vissza jönni, de akkor is fáj a szívem itt hagyni Japánt. A legszebb 2 és fél hónapom volt.Jelenleg a reptéren várunk, mert a gépünk a reggel 11 helyett csak este 8 után indul, így még jó pár óránk van.
A Baptista Szeretet szolgálat jött segíteni Japánba, és velük együtt megyek haza. Ez óriási segítség, mert másképp nem biztos hogy sikerült volna a jegyemet átrakatni.
Reggel, mikor megérkeztünk a reptérre, még nem volt biztos, hogy sikerül. Várólistára tettek, hogy ha vki visszamondja, vagy nem jön el, lekési, akkor én kapom meg a jegyét. Szerencsém volt, sikerült.
És volt megint egy nagyobb földrengés is, ami itt reptéren ért minket.
Még tegnap este az ő szállásukra kellett mennem, hogy reggel együtt jöhessünk a reptérre. Így este fél10 körül, mikor ez kiderült, gyorsan neki álltam összepakolni. A cuccaim negyedét ott hagytam, mert úgy is jövök vissza! Legalább is nagyon remélem T___T
Elég elkeserítő most Japán helyzete az atomreaktorok miatt, úgy hogy nagyon ideges is vagyok, a torkomban folyamatosan gombóc van, a gyomrom borsónyira zsugorodott. Az éjszaka semmit sem tudtam aludni, és a fejem is nagyon fájt. Ez volt életem 3. fejfájása...
Tegnap végig bőgtem pakolás közben, a vonaton, és még a szálláshelyen is, és most is közel állok hozzá. T___T Annyira féltem Japánt! És Ayakáékat is T__T De bízok benne, mert bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz. Az nem lehet, hogy Japánnak megint el kelljen szenvedni az atomot T__T
Minden tiszteletem azoké a japán dolgozóké, akik most is ott küzdenek az atomreaktornál, pedig biztos tisztában vannak vele, hogy ők olyan sugárfertőzést kapnak, amit biztosan nem élnek túl T__T
Köszönöm Japán!
Ha haza értem, és kicsit összeszedtem magam, lesznek képek is.
És még elmaradt beszámolóim is vannak, talán majd megírom őket...
Kami-sama, kérlek védd meg Japánt T__T
Japán, mata ne~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése