nem tudom mi legyen a címe

Yo~

Egy szombati napon Seun-chan unokatestvérével találkoztunk. Négyen laknak együtt, Seun-chan unokatestvére és az ő férje, a kb 2 éves kislányuk és Seun-chan.

Nem messze tőlük, az egyik sport központban gyerek sport nap volt, és Seun-chan unokatesója elakarta vinni SeunYa-t ( fogalmam sincs, hogyan kell írni, a kiejtése SzünJá) és mondta, hogy ha van kedvünk, tartsunk vele és utána meghív valahova ebédelni minket :)

A gyerek sport nap aranyos volt, korosztályok szerint volt hogy egyénileg, és volt hogy csapatban voltak a játékos versenyek.
Mi csak kb 2 órát töltöttünk ott, majd elmentünk ebédelni.
Először is egy isteni finom epres Margarita koktélt kaptam *w*
De az étel is nagyon fincsi volt :) Seun-chan unokatesója pedig nagyon aranyos :) Tökéletesen beszél japánul, így nem volt gond a kommunikációval :)

Az ebéd megkoronázása kép vettünk meg crepes-t is *w* nyammmm~
Ezt majszolva a közeli park fele vettük az irányt, ahol SeunYa játszott egy kicsit :)
A rucija annyira cukiiii~ *-* Teljesen oda voltam érte :P A Gondos Bocsok gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt ^^ És nem csak a pocóján, de még a fenekén is vooolt *w*

Kezdett hűvösödni, így betértünk egy rövid séta után egy Starbucks-a, ahol szokás szerint kakaót ittam *-*
Végül búcsút vettünk SeunYa-éktól és Seun-chan-nal elindultunk az előzetesen neten kinézett magyar étterem felé. Ki akartam próbálni, milyen egy magyar étterem Japánban. ^^
Könnyen meg is találtuk, a kint lebegő magyar zászlóról nem volt nehéz :)

Ekkor még csak megkerestük, de mivel nem voltunk még éhesek, megint csak egy Starbucks-ba mentünk. Népszerű Japánban és Seun-chan is nagyon szereti. :)

Itt azzal szórakoztattam, hogy egy nála levő koreai nyelven japánt oktató könyvből felolvastam neki koreaiul :P És nagyjából értette :D Persze időnként mondta, hogy na akkor ezt most még egyszer :P

Mikor megéheztünk, vissza battyogtunk az étteremhez, ami már ránézésre is szimpatikus volt, egy kedves kis hangulatos hely volt :) A szakács pedig magyar, ami jó elő feltétel volt a magyaros ízhez. Így is volt, nagggyon fincsi rántott sajtot (egyik kedvenc kajám^^) ettem, Seun-chan pedig cigánypecsenyét, és mind a kettőnek az íze olyan volt, mint a házainak :) Ez persze nem csak az ügyes magyar szakácsnak, Petinek volt köszönhető, hanem, mint megtudtam tőle, annak is, hogy Magyarországról érkeznek a hozzávalók :)
Elég hosszas beszélgetésbe elegyedtünk Petivel olyasmikről, hogy ki miért jött Japánba, milyen élményeink, tapasztalataink vannak, milyen itt élni :) Csak Seun-chan-t sajnáltam, hogy nem ért egy mukkot sem ^^
De legalább ízlett neki a kaja :)

bai bai~