2011. nov. 16.

Hallasan


Yo~~~

Tudom, már megint nagyon elvagyok maradva a bejegyzésekkel ^^
Nem igazán van időm, de igyekszem pótolni, hisz még hátra van pár bejegyzés Koreából, Japánból és itthonról is :)

Akkor jöjjön most a második Jeju-ben töltött napunk, amikor is túrázni indultunk :)
A Hallasan Korea legmagasabb hegye, és egy kialudt vulkán.

Sajnos a hegy csúcsára nem sikerült feljutnunk, pedig az ott lévő kráter látványa gyönyörű. De sajnos időhöz van kötve, hogy hány óráig kell felérni, mert később már vissza fordítanak a biztonságra való tekintettel, mivel nem könnyű a felfelé vezető út és sötétben veszélyessé válik.
Az út végig vagy apróbb, kb 10 cm-es vagy jóval hatalmasabb kövekkel vezet felfele. Egyiken sem volt könnyű haladni, mert a kisebbektől a talpunk hamarosan sajogni kezdett, a nagyokon való haladás pedig fárasztó volt, mintha egy kissé elfuserált lépcsőn haladna felfelé az ember egy hegyre. ^^ Időnként kisebb fából készült híd vagy rövig utacska vezetett, ami igazi felüdülést jelentett :)

De persze azért nagyon élveztük, mert gyönyörű volt a táj, és jókat is beszélgettünk közben, vicces történetekkel szórakoztattuk egymást.
A másik dolog amin nagyon jól szórakoztam, azok a szembe jövő koreai túrázók voltak, akik mind úgy megnéztek, mintha minimum két fejem lenne ^^ Jó páran mosolyogva "annyeong"-gal, vagy is egy szia -val köszöntek, de voltak akik kevésbé bízva a koreai tudásomba hello-ztak :D
Nagyon aranyosak voltak :)

Végül a hegy közepéig jutottunk fel, ahol jól esett azért pihenőzni egy kicsit, mert nekem nem csak a talpacskáim fájtak, de a tüdőm se vette annyira jól az akadályt ^^ (ez van mióta egyszer volt egy tüdőgyulladásom T___T)



A pihenő után lefelé vettük az irányt, ami a felfelé jövetnél kellemesebb volt a tüdőm szempontjából, viszont a talpink itt kezdett csak igazán fájni xD Ez nem csak velünk volt így, Seung-chan elmondása alapján az előttünk és mögöttünk lévők is mind a sajgó lábukról nyafogtak :D
Viszont ennek a csodálatos útnak az eredménye, hogy mindenki mosollyal lép ki a hegyről leérve a fák közül, ami az "Igeeen! Végre lent vagyuunk!" érzés eredménye :D

Ez így lehet nem hangzott túl megnyerően a hegymászást illetően, de azért jól szórakoztunk, így utólag vissza gondolva pedig felettébb mókás :D

Még volt egy kicsi hátra a napból, így Korea egyik híres tea márkájával ismerkedtem meg kicsit közelebbről, ez pedig az O'sulloc volt.
Először is egy gyönyörű tea ültetvényt csodáltunk meg, és volt még ott egy növény, amit nem tudtam beazonosítani ^^ De gyönyörű volt a naplementében :)


Már záróra volt, de arra még volt időnk, hogy megkóstoljuk a zöld tea fagyit és sütit. Seung-chan szerint ez a legfinomabb zöld tea fagyi, és valóban nagyon finom volt :)

nyammm~ :)

2 megjegyzés:

  1. Először azt hittem, arra utal a bejegyzés címe, hogy "ha lassan is, de behozom a lemaradást" vagy valami hasonló. :'D *köröket rajzolgat az ujjával*

    Hát, ennek a bejegyzésnek a nagy részét már élőben kommentáltam, mikor elmesélted, de azért~

    A koreai túrázók milyen kis édesek voltak már. ^^
    Ilyen utóhatásai vannak a tüdőgyulladásnak? Uhh, nagyon durva. :S
    Igen, a túrázáshoz te sem csináltál nagyobb lelkesedést nekem. xD Bár, azért Koreában lehet bevállalnám én is. ^^

    A "búzamezős" képek pedig még mindig gyönyörűek, szépek, miegymás, ahogy ti is. <3

    A még hátralévő bejegyzésekhez pedig ganbatte. ^^

    VálaszTörlés
  2. Hihi~ Akkor megtévesztőre sikerült a cím, ami csak a hegy nevét jelóli ^^

    Valószínűleg én nem gyógyultam ki rendesen, azért. Elég kemény tüdőgyulladásom volt és sokáig is betegeskedtem vele otthon :S

    Ha Koreában jársz, azért ne mondj nemet egy túrára sem, jó az, főleg egy ilyen gyönyörű helyen :)

    Hai, ganbarimasuuuu~ :D

    VálaszTörlés