Sayonara~

Yo~~~

Már megint szörnyen el vagyok maradva (￣◇￣;)

Miután vissza értem Tokyo-ba, és a reptéren is minden rendben ment, hazafelé vettem az irányt.
Épp lecsüccsentem és tettem el a pénztárcámat, mikor a vonaton mellettem ülő középkorúnak tűnő nő befanolta a pénztárcámat, amin akkor még ugye Jang Keun Suk virított, viszont emellett Louis Vuitton mintás is, ami engem a legkevésbé sem érdekel, ha nem JKS lenne rajta, biztos nem vettem volna, de a nő teljesen oda volt, hogy nem csak JKS de LV is xD

Imádtam Koreában lenni, de azért jó érzés fogott el újra az ismerős vonaton ülni és ismerős nyelvet hallgatni, feliratokat látni ^^ Végre értettem, miről folyik a téma körülöttem :) Kicsit olyan érzés volt, mintha haza értem volna (⌒-⌒)

2 órás út vezetett hazáig.
Ki már nem igazán pakoltam a bőröndömből, mert egy hét múlva sajnos újabb nagy út állt előttem. Irány volt vissza Magyarország .___.

Az utolsó egy hetemet még azzal töltöttem, hogy járkáltam erre-arra és beszereztem pár ajándékot, CD-ket a barátaimnak :)
Október 31.-én, hétfőn jöttem haza. Hogy Ayaka is eltudjon búcsúzni tőlem, a tervezettnél előbb jöttek haza Koreából, már szombaton. Vasárnapra terveztek nekem egy búcsú vacsit, így a szombati nap a pakolásé volt.
Seung-chan eljött és figyelemmel kísérte hogyan kerülnek a cuccaim vagy a bőröndömbe, vagy ami már nem fért, az egyszer csak valamikor postán érkező dobozba, amiből kettő is lett végül ._.
Egész nap elment vele, hogy össze pakoljam a holmijaimat. Nem is sejtettem, hogy ennyi minden van o.O Persze sejthettem volna, mert már a földrengéskor is ott hagytam kb a felét, és ugye vissza megint teli bőrönddel mentem, és erre jöttek még pluszba az ott vásárolt és a sulis dolgok is.
Így végül a megengedett 20kg-os súlyhatárt 6kg-val átléptem, és nagyon reménykedtem benne, hogy ha szépen mosolygok, nem kell ráfizetnem majd a reptéren ^^ Az 5kg-ra bekorlátozott kézipoggyászom végül 4 táskából állt, ami kb egyenként tette ki a megszabott súlyt, plusz a dweajitokki-m ^^ Úgy néztem ki, mint valami málhás szamár, és ha nem segítettek volna kijutni a reptérre, biztosan meg is szakadtam volna xD

Még tartott a pakolás, de már kezdett alakulni (◎_◎;)

Miközben pakolásztam Ayaka és az anyukája is megérkezett Koreából.
Ayaka vett egy iszonyatosan cuki pandás sapit *-*
Seung-chan nem igazán akart benne fotózkodni, viszont én szívesen pózoltam （＾∇＾）y


Aztán még mindig csak pakoltam. Azt hittem, már sosem fogok a végére érni, de végül csak összeálltak a csomagjaim.
Este Seung-chant kikísértem az állomásra, majd másnap délelőtt megint mentem elé.
Annyira aranyos volt, hogy vett nekem és a barátaimnak ajándékot ^^

Ezeket a szörnyecskéket kaptuk, és össze lehet kapcsolni a kezüket *-*

A nagyot kaptam én ^^

Ayaka és az anyukája isteni finom vacsit készítettek, és kaptam búcsú ajándékot is, többek között egy órát, hogy mindig mutassa nekem a Japán időt :) ♥

Sali

Tortilla, nyammm~

A desszert mochi (rizstésztából készüls édesség) volt, amit Seung-chan hozott ^^

Barackkal és édes bab krémmel volt töltve.

Nagyon jó hangulatban telt a vacsi, és még mindig nem tudtam felfogni, hogy az az utolsó este amit ott töltök. Valahogy azt hittem, hogy sosem jön el az utolsó este, és örökké fog tartani ez a csodás pár hónap. Fantasztikus volt, hogy ott lehettem és hatalmas hálával tartozom Ayakáéknak is, rengeteget tettek értem ♥

Végül le kellett feküdni, mert másnap korán keltünk, hogy időben kiérjünk a reptérre. Még a reggeli közben sem éreztem úgy, hogy pár óra múlva tőlük nagyon messze, a világ másik felén leszek.
Végül búcsút vettem a kis lakástól, ami nagyon a szívemhez nőtt, a szobámtól, az utcától és az állomástól is.
Ayaka anyukájától Ikebukuro állmáson vált kétfelé az utunk. Őt is nagyon megszerettem, mindig nagyon aranyos és Arashi dalokat énekel :D
Ayaka és Takeshi a Nippori állomásig tudtak elkísérni. Sajnos ott búcsút kellett vennem tőlük, és már akkor tudtam, hogy nagyon fognak hiányozni ♥
Még jó ideig pityeregtem is a vonaton, tovább zötykölődve a reptér felé Seung-channal együtt.

Megérkezve becsekkoltam, szerencsére rendben volt minden :) A 6kg-os plusz súlyra nem kellett ráfizetnem, és nagyon aranyosak voltak :) Mivel ugye speciális jegyem volt, kicsit több adminisztrációval járt a dolog. Ez idő alatt jól elbeszélgettem a csajjal, miután befanolta dwaejitokki-mat, ami végig velem utazott ^^ Aztán tovább beszélgetve YamaPi is szóba került, és teljesen oda volt, hogy Ő a námbör vánom :D
A hátralévő időben ettünk egy hamburgert, majd Seung-chantól is búcsút kellett vennem. Akkor is elpityeredtem, de szerettem volna mosolyogva búcsút venni Japántól, így igyekeztem vissza fojtani a könnyeimet, és sikerült is. Végül mosolyogva integettem egy utolsót Seung-channak, miután eltűntem volna az ellenőrző kapuk sűrűjében.

Ott is minden rendben volt, nem szóltak a sok kézipoggyász miatt ^^
A repülőn most először nem ablak mellé kerültem, hanem a középső sor, középső ülésére. Egy nagyon kedves idősebb hölgy utazott a jobb oldalamon, akivel időnként beszélgettünk. A bal oldalamon egy középkorú férfi volt, ő nagyjából végig aludta az utat xD
Valamennyit nekem is sikerült aludnom, főleg, hogy most a filmválaszték sem volt valami csodás, és a Verdák 2. része annyira unalmasnak bizonyult a számomra, hogy sikerült is elaludni rajta.


Míg a laptopom le nem merült néztem a Back-et, utána pedig a You're Beautiful-t olvastam, ugyan is megjelent a filmből kivágott képkockákból készült képregény formájában *-*

A kajcsi sajnos kevésbé volt japános, mint oda úton, de azért fini volt.

Ez az út most nem tűnt olyan hosszúnak, de azért jól esett már leszállni a repülőről Bécsben.
Ott is minden rendben ment az átszállásnál. Az ellenőrzésnél jót nevettek rajtam, először az egérke formájú táskámat, majd dwaejitokki-t látva xD

Nagyjából 20 percet vártam, mire be lehetett szállni. A közelemben egy japán család ült. Élveztem, hogy még hallgathatom a nyelvet egy kicsit ♪( ´▽｀)

Végül a bécsi gép is felszállt és 50 perc múlva már landoltam is Magyarországon. Kerítettem gyorsan egy kocsit, majd rövid várakozás után a csomagom is felbukkant a többi között. Felpakoltam azt is a kocsira a többi csomagommal együtt, dwaejitokki-t pedig a tetejére ültettem, így őt látták meg anyáék elsőnek, mikor kifordultam és hangos visításban törtek ki. Rögtön neki is mentem a saroknak xD
Végül aztán csak kiküzdöttem magamat, a körülöttünk állók meg csak pislogtak, hogy mi ez a nagy visítozás xD
Jó volt újra látni mindenkit, és még Lana is kijött elém, igaz úgy szökött meg otthonról xD ♥

Ezzel haza értem, és véget értek a Japán útról készült beszámolók :( :)
A blog tovább megy azért, de már csak az itthon töltött időkről. Persze csak egy időre, mert biztosan fogok én még menni a Felkelő Nap Országába ;)

A végére így festett az egy évvel ezelőtt még üres kis útlevelem:
Japán és koreai matricák díszítik ♥