Kristály csillár ✯

Sziasztok!

Igyekszem szorgoskodni, de elég mozgalmasak a napok, úgyhogy kevés időm van gépközelbe kerülni. Ami nem is gond, hiszen nem is azért jöttem, hogy a gép előtt tespedjek :) Viszont ez azzal jár, hogy kezdek lemaradásba kerülni már így az elején a bloggal ^^ De most felkapom a történések fonalát onnantól, hogy landoltunk Japánban, a Narita reptéren.

A gépről aránylag gyorsan lejutottam és iparkodtam is a már ismerős falak között az ellenőrző és beléptető kapuk felé. A mozgó járdákon hipp-hopp az első állomáshoz meg is érkeztem. Szépen kis is vártam a soromat, majd mikor nyújtom az útlevelem és a sulitól a papírt átirányított a hölgy máshova, hogy a diákoknak arra. Ugyanis új rendszer van, amit én nem tudtam, még 3 éve nem így volt ^^ Egy lány már várakozott a kijelölt helyen, mint kiderült ő is a JUra jött, Adelának hívják és cseh. Már épp kezdett pánikolni, úgyhogy örült a felbukkanásomnak. Most a diákok beléptetése úgy zajlik, hogy már egyből a reptéren kapunk egy személyigazolványszerűséget. Ezt elég gyorsan le is bonyolították, úgyhogy máris egy személyazonosságot igazoló kártya birtokában haladhattunk tovább a bőröndjeink felé, ahol a szlovák lánnyal, Veronikával is összetalálkoztunk.

Mikor kiértünk a váróba gyorsan megtaláltuk a ránk várakozó Ogata-sant és vele még pár diákot, akik jöttek nekünk segíteni. Mindenki nagyon kedves volt, Takuya-san egyből magyar frázisokkal szórakoztatott, amin eléggé meglepődtem, nem számítottam ilyesmire, de mint kiderült, tanult egy kis ideig Magyarországon és az ott szerzett magyar tudását előszeretettel veti be, ha lehetősége van rá :D

Lassacskán mindenki megérkezett és indultunk a buszunk felé is. Na már most én ilyen buszban még nem hogy nem ültem, de nem is láttam.

A kristály csilláros busz, azt hiszem örökre a retinámba égett xD De az egész busz olyan volt a kis függönyökkel, mint egy bordélyház, csak a cuki sakura virágos üléshuzatok enyhítettek ezen az érzeten.

A busz, ami kívülről csak egy átlagos busznak tűnik...

De mikor felszáll az ember, hirtelen azt hiszi, hogy átlépett egy másik dimenzióba :'D

 

 

 

Beértünk Tokyoba~

Elég hosszú utunk volt, nagyjából 2,5 órás. Közeben egyszer megálltunk és megebédeltettek minket. Mikor választani kellett a bőség zavarában voltunk, de végül Ancsival közösben egy katsudont ettünk, amit leginkább a rántott husihoz tudnék hasonlítani. Ancsi videójában láthatjátok is kb 3:13-nál ahogy burkolom befelé. A fejem nem túl szalonképes ugyan, kissé viseletes a hosszú úttól ^^

Nagggyon finom volt, az egyik kedvenc japán kajám, fantasztikus volt újra ezeket az ízeket érezni~

Miután teli lett a pocak és gyorsan vettem egy calpis üdítőt, ami a kedvenceeem, indultunk is tovább.

Immár teli hassal még inkább kókadozott mindenki a buszon a hátralévő 1 órás úton. Végül megérkeztünk, először a kampuszt mutatták meg. Hatalmas területen terpeszkedik az egyetem, rengeteg épület, sportcsarnok, sportpálya, uszoda, 3 étkező, igen impozáns volt. És sokkal átláthatóbb, mint a képek alapján gondoltam \(^o^)/

Végül mindenki legnagyobb örömére irány a koli. A mi kolink, mármint a lányoké gyalog kb 5 perc séta az egyetemtől, így a busz inkább a bőröndök miatt volt indokolt.

Mielőtt még birtokba vehettük volna a szobáinkat egy gyors eligazítás volt a ház szabályairól, majd végre lecuccolhattunk. De nem hagytak sok időt hogy kifújjuk magunkat. Sajnos nincs a közelben bolt, csak egy kombini (ilyenünk otthon nincs. Éjjel-nappali üzlet, nem túl nagy, az árak nem túl vészesek. Lehet benne kapni magazinoktól kezdve, üdítőkön át kész kajákat is, viszont főzéshez alkalmas alapanyagokat nem) Így kb 15 perces sétát tettünk a legközelebbi olyan boltig, ahol tudunk venni hozzávalókat főzéshez is. Rögtön mindenki be is vásárolt két szatyornyi cuccot. Főként reggelinek valót és gyorsan elkészíthető dolgokat, mint az instant ramen vettünk első körben. 

 A sulitól kaptunk egy nagy dobozban több doboz papírzsepit, két felakasztható szárítót, szoba papucsot, tálkákat és evőeszközöket, több flakon tusfürdőt, sampont és balzsamot, vállfákat, két kisebb törölközőt.

Ekkora már kora este volt és ébren voltunk nagyjából 33 órája, de az időeltolódás miatt Japán idő szerint hajnali 3-ig nem jött álom a szememre és ez napokig tartotta is magát.

Mondjuk valószínűleg az nem befolyásolta pozitívan az átállást, hogy 3. nap sikerült délután 4 óráig aludnom. Ráadásul már fél órája úton kellett volna lennem valahova, de az már egy másik történet :)