Gratulálok Kaorin...

Ez a mai nap... :'D

Tegnap megbeszéltük Takával, hogy ma találkozunk. Fel is keltem reggel, szépen elkészültem és indultam, ahogy nagy kislányoz illik. Ikebukuro állomás hatalmas, úgyhogy bolyongtam egy kicsit, mire megtaláltam az átszállásomat, így kis késéssel érkeztem meg. De Taka nem volt sehol o__o Mindig időben érkezik, de gondoltam bármi közbe jöhetett, hát vártam. És csak vártam, vártam. Mikor már nem érkezett meg 1 óra várakozás után sem, kezdtem gyanút fogni, hogy bizony valamit elnézhettem. De mivel még nincs telefonom nem tudtam felhívni se. Ráadásul rájöttem, hogy amikor voltunk bevásárolni a boltban elköltöttem a pénzemet és nem töltöttem újra munícióval a pénztárcámat, így ott álltam 400 yennel Tokyo közepén és még szólni se tudtam senkinek. Remek. Már láttam magamat ahogy csövesként tengetem az életemet Tokyo egyik aluljárójában xD

A hatalmas pánik közben egyszer csak megláttam egy McDonald's táblát és ekkor eszembe jutott, hogy ha az otthoni Mekikben van wifi, hátha a japán Mekikben is van. (Japánban nagyon kevés helyen van wifi) Elő is kaptam az iPodomat, wifi bekpacs és indulás a Meki irányába. Szerencsémre el se kellett mennem a Mekiig, mikor az egyik üzlet előtt wifit fogott a kis drágám, ráadásul működőképes wifit *-* Rég örültem ennyire internet kapcsolatnak :D Ahogy megnéztem az üzeneteimet rögtön rá is eszméltem a baklövésemre, ugyanis a találka nem mára, hanem holnapra volt megbeszélve, csak kicsit eltévedtem a kanjik sűrűjében ^^" 

Egyből írtam is a lányoknak, vázoltam a kialakult helyzetet, miszerint hivatalosan is megkaphatom a nyomi címet és mit szólnának egy kis kiruccanáshoz Tokyoba, ugyanis nincs elég pénzem hazajutni... Livi egyből riasztotta is Ancsit, aki akkor még javában durmolt és a legfontosabb kérdése az volt, hogy van-e pillanatragasztóm. Lássuk be, az adott helyzetben ez igen lényeges és halasztást nem tűrő kérdés volt xD

Végül megbeszéltük, hogy Ikebukuroban találkozunk, addig még vissza tudok menni. Ekkor elkezdtem gondolkodni (igen, lassan ideje volt ennek is), hogy mire ők odaérnek az kb 1 óra és én addig mit csináljak. Ó mondom remek, nálam van az a HongKong dollár amit Kira adott mielőtt jöttem, mert neki megmaradt és otthon nem tudják beváltani, viszont Japánban igen. És mivel tudta, hogy amíg az első ösztöndíjat meg nem kapom minden segítség jól jön, így volt olyan aranyos és ideadta ♥ Úgyhogy szépen el is terveztem, hogy akkor addig én beváltom a pénzemet. És ekkor végre kigyúlt fejemben az a bizonyos fény, hogy de hát akkor én haza is tudok menni és a lányokat nem kell berángatnom. Hurrá! Tudom, eszméletlen gyorsaságú, briliáns elmém van xD

Így írtam a lányoknak, hogy köszönöm, hogy egyből ugrottak volna, de megoldódott a válság helyzet. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam a pénzváltót és be is váltsák a pénzt. Szerencsémre ez így is lett, és hihetetlen, de megint találtam gyorsan egy helyet, ahol volt wifi és tudtam írni Liviéknek, hogy van van pénzem, ne aggódjanak, majd érkezem.

Úgy voltam vele, hogy ha már elbumliztam Tokyoig és hirtelen a vagyonom is meggyarapodott, akkor kicsit szétnézek Ikebukuroban és a Sunshine City felé vettem az irányt.

Vettem útközben egy isteni péksütit ami a világ legfinomabb krémje van *-* A lányoknak is vettem, ha már rájuk hoztam a frászt :'D

Vásároltam pár apróbb dolgot, 100 yenesben például egy új kis táskát a sminkcuccaimnak, mert az előző már igen gyalázatos volt. Na meg Book Offba is beugrottam megnézni a használt telefonokat. Hát, erősen gondolkozok egy Iphone-on, ugyanis nagyjából annyiba kerül, mint egy androidos. És akármennyire is jobban szeretem az androidot, mint az iOSt, azt be kell látni, hogy nem egy stabil rendszer még ^^ Végül szétnéztem azért a DVD között is, Harry Pottert és Disney meséket szeretnék venni japánul. Találtam is, de majd később veszek, ha megkaptam az ösztöndíjat. Viszont 100 yenért igazán nem hagyhattam ott egy Nana DVDt *-* Nem vagyok egy nagy anime nézős, de ezt az animét imádom és ilyen vicces összegért ott nem hagytam volna :)

A Sunshine Citybe belépve pedig megpillantottam azt az üzletet, ahol még 2012-ben vettem egy fülbevalót ami szerelem volt első látásra és imádtam. Viszont sajnos most nyáron elvesztettem ;__; 1 órán át kerestem négykézláb a homokban, de sajnos nem koronázta siker a tevékenységemet, meg is sirattam rendesen a kis kincsemet. 

A Sunshine Citynek több bejárata is van és nekem sikerült pont azon betévednem, ahol ez a bolt volt. Gondoltam szétnézek, hátha találok valami hasonlót. És nemhogy hasonlót találtam, hanem ugyan olyat *O* Ráadásul nem is volt drága, úgyhogy egyből fogtam és fülig érő vigyorral vittem is a pénztárhoz. Annnyira örülök neki, hogy az hihetetlen. Vigyorogtam is a nap hátralévő részében, mint a tejbe tök, az emberek meg nem értették mi van xD Szóval igen, megajándékoztam magamat annak alkalmából, hogy ilyen ügyesen bakot lőttem ma. *SzépvoltKaorin, ügyesvagy,neszeittegykisjutalom*

A ma vett kincsek

Üdv újra, drágaságom ♥