Szemgolyó a koktélban

Sziasztok!

Sajnos ide is megérkezett az ősz, állandóan borús az idő és sokat esik.

Szerencsére egyik nap, mikor Takával Harajukuba mentünk még szép idő volt :)

Most nem szúrtam el, a megbeszélt napon sikerült ott lenni a megbeszélt helyen :D

Harajuku állomáson találkoztunk és rögtön a Meiji szentély felé vettük az irányt. Épp haladunk a célunk felé, mikor egy külföldi lány nagy lelkesen leszólít és csillogó szemekkel angolul kérdez tőlem valamit. Feltehetőleg külföldiségem láttán arra számított, hogy kérdését megértem és kielégítő válasszal tudok szolgálni. De lelkesedése gyorsan lelohadni látszott mikor meglátta a zavart a szemeimben és realizálta, hogy egy kukkot sem értettem, majd a döbbent arc, mikor helyettem Taka válaszolta meg szépen angolul a kérdését. Úgy éreztem nem igazán állt össze neki a dolog, hogy a japán srác válaszolt neki angolul, ellenben a külföldi lány úgy nézett rá, mintha legalábbis 3 feje lenne :D

Az állomástól nem messze van a szentély. Egy szép széles, hatalmas fákkal és bokrokkal övezett út vezet a szentélyig. Japán sokoldalúsága itt is megmutatkozott. Kb 10 perc sétára van Tokyo egyik legnyüzsgőbb és leghíresebb utcája, nem messze autók és vonatok haladnak sebesen és rengeteg ember igyekszik a dolgára. Ellenben ott van mellette ez a tökéletesen csendes és nyugodt hely, ráadásul messzire se kell menni. Imádom ezt a kettősséget ^^ Legyünk akár Tokyo szívében vagy a szélén, de a felhőkarcolók városában rengeteg ilyen természetközeli, csendes helyet találni, ahova belépve az embernek olyan érzése támad, hogy egy teljesen új világba csöppent és az előbbi zsongó-bongó várostól messzire került.

A Meji szentélyhez vezető út bejárata

Szakes hordók az út mellett

Egy kis ismertető a szentélyről:

A Meijii-szentély (明治神宮, Meidzsi-dzsingú) egy sintó szentély a tokyoi Shibuyában, amit az 1912-ben elhunyt Meiji császár és 1914-ben elhunyt felesége, Shouken császárné tiszteletére emeltek. A szentélyt 1920. november 1-jén avatták fel, emléket állítva a japán történelem e két befolyásos alakjának.

A szentély felépítéséről a Japán Országgyűlés 1912-ben, a császár halála után hozott döntést. Helyszínnek a császár és a császárné egyik kedvelt tokiói kertjét választották. A munkálatok 1915-ben kezdődtek, 1920-ban szentelték fel és 1921-re készült el. A munkálatok hivatalosan 1926-ra fejeződtek be. A szentély eredeti épülete azután a második világháborús tokyoi bombázásokban elpusztult. A mai állapotába, adományokból biztosított forrásból, 1958 októberére sikerült visszaállítani.

A Meiji-szentély egy 700 ezer négyzetméter területű erdőben található. Az erdő 365 fafajta 120 ezer példányának otthona. Ezt a 365 fajtát Japán különböző területeiről adományozták, amikor a szentély létrejött. Az erdősített terület ma sok embernek szolgál kikapcsolódási helyül Tokyo központjában. (Wikipédia)

A leírás szerint a két hatalmas fa egy házaspár, ezét itt lehet a jó párkapcsolatért/házasságért is imádkozni. A szentélyeknél imához mindig 5 yenest kell bedobni. Mi is dobtunk be Takával ^^

Ema fal, vagyis ahova a kívánságokat lehet felírni

Miután végig jártuk a szentélyt a Takeshita-dori felé vettük az irányt, vagyis azaz utca felé, amelynek Harajuku részben köszönheti a hírnevét. Hétvégenként cosplayesek özönlik el, viszont mi hétköznap voltunk. Tömegből így se volt hiány és volt egy-két érdekesebb szerzet is, de meg sem közelíti a hétvégén látható képet. Amikor először jártam itt meglepődtem, a képek alapján mindig sokkal hosszabb utcának képzeltem el, de valójában ha a tömeg nem tart fel elég gyorsan végig lehet rajta menni.

A Takeshita-dori bejárata

A közepe táján megálltunk enni egy crepest. Taka mesélte, hogy régen mindig itt ettek egy lépcsőre leülve crepest, így most közösen is kellett. A választék, mint a kép is mutatja, igen szerény volt :D

A crepest ahogy eszegettük felfedeztük, hogy itt is van egy kis szentély mögöttünk, így először azt néztük meg és utána folytattuk tovább az utunkat. Rengeteg megnézni és főleg megvásárolni való van itt, de egyenlőre csak a nézelődés szintjén maradtunk. De az egyik üzletben gyönyörű kontaktlencséket láttam, úgyhogy oda még biztosan visszatérek majd ^^

A Takeshita-dori végén kilyukadtunk, ahogy a japánok hívják "ura-harában". Ura, mint hátul, a hara pedig a harajuku elejéből jött. Tehát lényegében harajuku kevésbé központi részére utal az elnevezés, ettől függetlenül sok fiatal szeret itt lógni.

Az egyik üzletben bukkantunk erre a Rilakkumás motyóra. Igen, minden kapható Rilakkumásban, még ilyesmi is :D

A Vivienne Westwood boltba is szét kellett nézni *w*

Végül már a délután végéhez közeledtünk, így felmentünk a Tokyu Pláza tetején lévő Starbucksba, hogy onnan nézzük egy finom ital elfogyasztása közben, ahogy alkonyba fordul a nap és a város felveszi az esti öltözékét.

A tetőn lévő Starbucks nagyon hangulatos, különféle ülőalkalmatosságok szolgálják a vendégek kényelmét és még nem volt hideg se, úgyhogy le is telepedtünk az egyikre. Sikerült találni egy olyat, ahonnan a kilátás is szép volt. Finom matcha lattet ittam, Taka pedig choco lattet, nyammm~

Az érett felnőttek :D

Már teljesen besötétedett mikor tovább indultunk. Átsétáltunk egészen Shibuyáig, nagyjából 15 perc gyalog az út. Megálltunk útközben egy boltban, ahol Tokaji borra bukkantunk :D

Shibuya ♥

Az úti célunk a Lock Up nevű hely volt. A föld alatti szórakozóhely egy régi, kissé horrorisztikus börtönként van kialakítva. Már lefelé menet is sikerült rám hozniuk a szívbajt, amikor váratlanul a sötétből ránk vetődött valami lény xD

A bejárathoz megérkezve egy eléggé domina rendőrnő hacukában lévő kis hölgy fogadott minket, aki megkérdezte, hogy ki itt a bűnös. Persze Taka rögtön rám mutogatott és közölte, hogy hát persze, hogy én, ki más? xD Erre megkérdezte a rendőrszerelésbe bújt hölgy, hogy na és mi a bűnöm? Nézek Takára, hogy na mi? Erre rávágta, hogy perverz vagyok xD Köszönöm drágám :'D Azt hittem megfulladok a röhögéstől, de láttam, hogy a kis hölgy is vívott az arcizmaival egy csatát. Végül azért nem zökkent ki a szerepéből és bizony csattant a bilincs a csuklómon és láncon vezetett az asztalunkhoz, ami egy cellában volt természetesen, amit ránk is zárt.

Lehet itt enni és inni is, de én nem voltam éhes, úgyhogy egy koktélt rendeltem, amiben szemgolyó úszkált, fincsi :D

Nagyon jól éreztük magunkat, így végül rendeltünk még egy kört, ezúttal egy lombikban lévő, gyanúsan zöld koktélra esett a választásom. Ez is nagyon finom volt, épp úgy, mint az előző.

Kifeküdt ♥

Elég későre járt, mire befejeztük, de az utolsó vonatig még volt egy kis idő, úgyhogy vettünk egy kis nasit egy kombiniben és a közelben kialakított deszkás pálya szélére kiültünk, hogy nézzük őket kicsit. Nagyon tetszett, hogy egy külön pálya van nekik építve, nem is olyan kicsit, ráadásul vannak bukósisakok is, amit szabadon használhatnak. Ilyenek nálunk is lehetnének, és akkor nem kellene kiakadni, hogy a fiatalok a közterületeken űzik ezt a sportot.

Nagyon ügyesek voltak, élveztem nézni. Régen én is szerettem volna deszkázni, így érdeklődve figyeltem őket, Taka meg ugye a deszkás múltja miatt élvezte a dolgot :)

Megint egy fantasztikus napot töltöttünk együtt ♥