Mert egyszer mindent ki kell próbálni...

...így van ez a japán kórházzal is, mert miért ne...

Kb 3 napja már nem érzem jól magam és lázas is vagyok, viszont tegnap egész nap teljesen fitt voltam, örültem is, hogy hatott Ancsi és Li-chan gondos ápolása, túl vagyok rajta.

Úgy terveztem, hogy nem megyek suliba, inkább rápihenek egy napot, biztos ami  biztos alapon, de mivel ennyire jól éreztem magam az utolsó órára mégiscsak bementem. Majd kb óra közepén elkezdtem érezni, hogy tuti megint lázas vagyok, tüzelt is rendesen a homlokom, egy tükörtojást lazán meglehetett volna sütni rajta, na meg rázott a hideg. Így óra után rögtön be is mentünk a suli egészségügyi központjába, ahol azonnal meg is mérték a lázamat, 39,5. Közölték, hogy akkor uccu neki, irány a kórház. Tudni kell, hogy Japánban mindennel kórházba mennek, a háziorvos fogalma itt ismeretlen. Úgyhogy jött a taxi és már suhantunk is. Ancsi és Lí olyan aranyosak voltak, hogy ők is elkísértek, meg az egyik sulis dokinéni is jött velünk.

Útközben már sokkal jobban éreztem magam, gondoltam is, hogy biztos lejjebb ment a lázam. A kórházba megérkezve némi papírmunka, majd vártuk hogy szólítsanak.

Be is hívtak rövid várakozás után. Megmérték a lázamat, kiderült, hogy nemhogy lement volna, már 40-re szökellt a drága, meg néztek még egy pulzust. Aztán megint kint kellett várnom egy kicsit. Mikor újra behívtak már láttam is a nővérke kezében a hosszú, fehér csomagolásba rejtett valamit, egyből tudtam, injekció. Szerencsére még mielőtt a kétségbeesésemben (eléggé tű fóbiám van) nagylány módjára sírva fakadhattam volna, a nővérke gyors mozdulattal letépte a csomagolást, így megláthattam a benne lapuló eszközt, ami számításom ellenére egy műanyag pálcika volt, így csak a rémült tekintetig jutottam el, a könnyekig nem x'D Viszont elképzelésem se volt, hogy mit akarhat azzal az izével, de erre is hamar fény derült. Mondta, hogy a maszkot (Japánban ha valaki beteg, akkor maszkot hord, hogy ne fertőzze meg a többi embert. A tenyérbe köhögés valóban nem a legjobb technika, ha utána pl megfogjuk egy busz kapaszkodóját a bacis kezünkkel. És van aki azért hord, mert nem beteg, de épp járvány van és így védekezik. A baj megelőzése nem hülye ötlet. Van aki meg pollen vagy egyéb allergia miatt. Otthon sem lenne haszontalan dolog a bevezetése szerény véleményem szerint, én ha véletlenül beteg vagyok használom is előszeretettel, de mindenki UFOnak vagy halálos betegnek néz... Anyának is bevált parlagfű szezonban)

Visszatérve a történet fonalához, tehát megkért a nővérke, hogy húzzam le a maszkomat, de csak annyira, hogy az orrom legyen kint. Itt már gyanakodtam és gyanúm be is igazolódott. A botocska végén csücsült egy hosszúkás henger és azzal szándékozta kicsit kényeztetni orrom belő oldalát. Mondta, ha jönne a hapci inger, fogjam be a szám, ne engedjem ki. Szerencsére nem jött, és igazán kellemetlen se volt a művelet, inkább csikizett kicsit. Elvileg valami ellenanyagot így juttattak be influenza ellen.

Ezután megint kint kellett várnom egy kicsit. Végül mikor utolsó alkalommal mentem be, ezúttal egy új szobába, ott már egy fiatal doktor bácsi várt és még kérdezett pár dolgot, meghallgatta a tüdőmet, megnézte a torkomat, majd közölte a diagnózist: influenza.

Mondta, hogy nem tartja indokoltnak, de ha szeretném, kaphatok injekciót. Az önkénytelenül is heves elutasító válaszomat kissé megmosolyogva végül gyógyulást kívánt és távozhattam. A recepciónál kiállították a számlát, mert itt bizony fizetni kell az orvosi ellátásért. Szerencsére már megkaptam a beteg kártyámat, így a teljes összeg 30%-át kellett kifizetnem. Valamint kaptam még egy névre szóló, Sakado Város Központi Kórháza chipkártyát is és a receptjeimet. Ezeket ki is váltottuk a szemben lévő gyógyszertárban. Természetesen ez is másképp megy, mint otthon. Itt odaadod a receptet majd helyet foglalsz amíg ők összeállítják a gyógyszereket. Pontosan annyi szemet, amennyit az orvos felírt. Én 3 napi adagot kaptam, naponta 3x kell szedni étkezés után. Tehát gyógyszerenként 3x3 szemet. Nem sózzák rád jó pénzért az egész dobozt, mikor lehet, hogy mire legközelebb szükséged lenne rá, már rég lejárt a szavatossági ideje. Ha még mindig beteg az ember az orvos által megítélt gyógyulási idő leteltével is, akkor amúgy is vissza kell menni és akkor kap a beteg újabb adag gyógyszert. Tehát elvileg péntekre meg kell gyógyulnom, akkor jár le a 3 nap. Persze mondta a doki, hogy mivel ezek a gyógyszerek mást tartalmaznak, mint ami nálunk van, így tapasztalhatok esetleg szokatlan dolgokat, akkor menjek vissza. Eddig szerencsére semmi.

A gyógyszereket egyesével a patikus megmutatta és elmondta mire jó és mikor kell bevenni. Viszont, hogy biztosra menjenek a helyes használatról, mert hát ugye az ember feledékeny, főleg ha beteg nem biztos, hogy mire hazaér is emlékezni fog, így egy papírt is adnak, amin minden részletesen le van írva, rendezett és átlátható táblázatba foglalva. Gyógyszer neve, mellette egy kép is a gyógyszerről, utána hogy mikor és mennyit, majd az utolsó oszlopban hosszasan taglalva, hogy mire jó. 

Valamint kaptam egy gyógyszeres füzetet is, amibe egy matricára nyomtatott listát ragasztott bele, hogy ha vissza kellene menni a kórházba, az orvos egyből láthassa miket kapott a beteg. Valamint van benne egy olyan rész is, ahol mindig ki lehet pipálni, ha bevette az ember a gyógyszert, így utólag ha nem emlékszik, hogy bevette-e vagy sem, akkor csak belekukkant és már meg is van a megoldás. :)

Dolgunk végeztével, szintén taxival visszahoztak minket.

Megvacsiztam, bár étvágyam nem sok van, és be is vettem az első adag gyógyszert. 3 napja az első éjszaka volt, amit végig aludtam anélkül, hogy fél óra alvás után 1 órát forgolódtam volna :)

A japán orvosok ritkán tévednek, úgyhogy remélem tényleg jól leszek péntekre, főleg hogy az egyetem visz minket a Chiba prefektúrában lévő másik kampuszra, Kamogawába egy nemzetközi mókára, másnap pedig városnézés és egy szórakozás a beígért terv. Erről igazán nem szeretnék lemaradni, úgyhogy pihizek egész nap és igyekszem gyorsan meggyógyulni.

A gyógyszereim, amiket a fehér borítékban kaptam, a gyógyszeres füzetke, kórház kártya és a gyógyszerek leírása.

A koliban lakó egyik japán lány nagyon aranyos volt, mikor megtudta, hogy beteg vagyok, egyből kérdezte, hogy van-e hűsítő zselém, maszkom és lázmérőm. Mondtam, hogy csak maszkom. Ekkor már rohant is és hozott nekem egy lázmérőt és a képen látható hűsítő zseléből többet is. Ez mondhatni a modern hideg vizes borogatás. 8 órán át hűsít, a homlokra felragasztható és mivel jól oda is tapad, éjszaka sem esik le, ha forgolódik az ember. Ez is hasznos lenne otthon is, bár lehet, hogy van, csak én nem találkoztam még vele. :)

Itt jelenleg nagyon jó idő van, de otthon ha jól tudom már beköszöntött a hideg idő, úgyhogy vigyázzatok, hogy ti ne járjatok úgy, mint én ^^

Betegségmentes szép őszt mindenkinek!