2012. jan. 31.

AnCafe hun sub


Nyappy~ ☆*:.。. o(≧▽≦)o .。.:*☆

Hinától kaptam AnCafe koncert videót, és egyik nap, miközben az AnCafe tagok twitter bejegyzéseit fordítottam beraktam háttérzenének.
Ezt a számukat még nem ismertem előtte, de egyből nagyon megtetszett és éreztem, hogy nekem ezt bizony le kell fordítanom (゚ω゚)
A fordítás gyorsan meg is lett, a felirattal sem küzdöttem sokat, viszont videót is szerezni hozzá nem volt egyszerű feladat és sajna ez elején van pár mp ami nélkül szebb lenne, de csak így sikerült megoldani (*^_^*)

A szöveget külön is kiteszem. Egy helyen eltér attól, amit Miku a koncerten énekel, de mindenhol ezt a szöveget találtam, szóval lehet, hogy Miku bakizott és énekelt rossz sort a koncerten ^^ Viszont ha így van, akkor nagyon ügyesen leplezte a hibát, mert egy pillanatnyi zavar sem látszódik rajta :D

És akkor az eredmény:

AnCafe - Nanairo crayon de egaku hikari magyar felirattal by Kaorin




AnCafe - Hétszínű zsírkrétával rajzolt fény


A várost beborító meleg fény bárminél ragyogóbb és szebb
Hogy ne felejtsem el a hét színnel rajzolt emlékek helyszíneit, folytatom a rajzolást

A fény védett meg mikor elkaptak
Egy ablaktalan szobába bezárva éltem

A képességet, hogy higgyek már rég elvesztettem
Nehéz átölelni a szabadságot

A rajzolva összegyűjtött fények vázlataiból vajon hány lesz még?
Szabálytalanul sorakoznak a hétszínű zsírkréták,
nem tudok finoman rajzolni

A világon szükségszerűen minden jelentést hordoz,
de vajon annak, hogy itt vagyok van értelme?

Az eddigi életemet nem akarom hazugsággá tenni
Vajon időnként megpróbálom becsapni magam?

Ha újjá tudok születni, újra én szeretnék lenni
Legközelebb, ha végig csak téged nézhetlek
Éjszaka is ébren csak téged akarlak figyelni

Még ha van is egy fény, ami megvilágítja az ablaktalan szobát,
A szememben tükröződő világ a feketével azonos
Szeretném az erőt, amivel összezúzom ezt a falat

A város beborító meleg fény bárminél ragyogóbb és szebb
Hogy ne felejtsem el a hét színnel rajzolt emlékek helyszíneit, folytatom a rajzolást

☆ ☆ ☆

újra egyenes frufru~ ☆


Már gondolkodtam egy ideje, hogy megint egyenes frufru-t vágatok, és végre meg is csináltattam *w*

Amúgy is kellett már vágatni a hajam végéből, mert amíg Japánban voltam nem mentem fodrászhoz, ugyanis ott nagyon drága ._.

És akkor a végeredmény:

2012. jan. 30.

Valen Csodaországban~ ♥

Yo ~~ (^∇^)/

Következő vasárnap végre Valennel is tudtam találkozni ♥
Már nagyon hiányzott Ő is. Japánban töltött időm alatt végig hosszú emaileket folytattunk egymással, de most végre személyesen is kibeszélgethettük magunkat :)

Úgy volt, hogy busszal jön ki hozzánk Csodaországba, de hozta a formáját, és úgy valenesen nem sikerült elérnie a buszt :'D
Már épp indultunk ki a buszmegállóba érte, mikor hívott, hogy anyukája hozza végül, de nem ismerős neki a hely, nem tudja merre tovább :D Végül sikerült megtalálni egymást, és kiderült, hogy jó helyen is voltak, csak nem ismerte fel a terepet xD De így szeretem :D ♥
És így végre megismerkedtem az anyukájával is, aki nagyon-nagyon aranyos :)

Végül bevonultunk a szobámba és Valen is megkapta amiket hoztam neki ajándékba, na meg amiket kért :)
Legnagyobb kívánsága az Akanishi Jin Yellow Gold Tour 3011 DVD volt, méghozzá a photobook-os kiadású, amit sikerült is neki beszereznem, ráadásul a rendes ár feléért ^^ Így még maradt a pénzből, amit küldött rá, amiből mondta, hogy vegyek még neki tradicionális tea csészét :)
Olyan aranyos volt Valen, ahogy örült, visítozott és ölelgetett (⌒-⌒)

Még beszélgettünk jó sokat, de aztán mennie kellett. Kivittük anyával kocsival a buszmegállóba, majd miután elment a busz, még nem ért véget a csodás napom, mert anya átvitt Hinushoz (⌒-⌒)

Eredetileg terveztük, hogy táncolni is fogunk, de valahogy elmaradt xD
Nevettünk sokat, vittem rengeteg doramat Hinának amiket szorgosan másolgatott a gépére, ééééééés végre megrendeltük a gyönyörű szürke kontaktlencséimet *-*
Már nagyon régóta vágytam egy lencsére, még mielőtt mentem Japánba eldöntöttem, hogy ha haza jövök, veszek. Mivel ez a szándékom nem változott (hogy is változott volna, mikor Japánban és Koreában is nem egy embernek láttam? :D) , a kinti fizetésemből annyit direkt tettem félre, hogy tudjak venni. Neko mondott egy jó honlapot, ahonnan ő is szokott vásárolni és jó áron árulnak éves lencséket, így onnan rendeltem, ráadásul a szállítási költség is nagyon baráti volt. Köszönöm Neko a honlapot és Hina a segítséget ♥

Szóval csodás nap volt, végre találkoztam Valennel és Hinánál is voltam :) ♥

バイバイ~ ☆


2012. jan. 14.

Egy csodás nap Pesten ♥

Yo~~~ (⌒-⌒ )/

Haza értem a nagy és csodás út után, kipihentem magamat, az idő érzékelőmet is sikerült vissza állítani 7 órával, így 5 nappal haza érkezésem után megint útnak indultam, de most csak Pestig, hogy találkozzak újra Nekoékkal *-* ♥

Hinával mentünk fel busszal és út közben jól kibeszéltünk mindent :D Közben pedig Japánból hozott cuki csoki nyalókát majszoltunk :D



Miután felértünk hamarosan Lana is ott termett kutyusostól, mivel ő szolgáltatta az alibit Lanának, aki kutya sétáltatás címszóval tudott, sajnos csak rövid időre csatlakozni hozzánk.
Miközben a többiket vártuk, Lana közölte, hogy a telefonomon függő sok minden közül a maci milyen csúnya xD Miután megköszöntem a bókot, felvilágosítottam, hogy akkor is fog belőle kapni egyet, ugyan is ilyet minden barátnőm kap, mert ezek koreai macik, tradicionális népviseletben :3
Végül a többiek is megérkeztek és megismerkedtem Bibuval is, akiről már annyit hallottam :)

Nagyon-nagyon jó volt végre megint látni mindenkit, hiányoztatok ♥

Hina, Neko és Lana még a nyáron megtanultak egy táncit, hogy majd felveszik vidire és elküldik nekem, de mivel ez komplikációk miatt meghiúsult, most előadták a buszpályaudvar közepén :D


Nagyon aranyosak voltak, és minden bizonnyal így gondolták a körülöttünk lévő emberkék is :3
Majd ha ezzel nem hívtuk volna fel eléggé magunkra a figyelmet, következett, hogy Neko és én beidőzítettük a fényképezőgépeinket és egy kuka tetején elhelyezve fotózkodtunk ( ´▽`)


Végül átvonultunk a parkba, így Nati, Lana kutyusa is tudott futkosni, Lana meg utána xD
Itt következett az ajándék osztásom :) Igyekeztem mindenkinek olyasmit beszerezni, aminek úgy gondoltam örülni fog, remélem sikerült is ^^ De úgy tűnt, hogy igen :)
A CD-ken, újság/cikkeken kívül megkapta mindenki a maga csúnya koreai maciját is xD Szegénykéket azóta is így emlegetjük, de Lana telóján azért ott lifeg ♥


A közös kép itt sem maradhatott el, aztán sajnos Lanának mennie kellet :'(


Mi pedig útnak indultunk SugarShop-ba, ami awww~ *w* csak úgy sugárzik belőle a cukiság, nagyon édes, szó szerint is, mivel egy édességeket, sütiket áruló üzletről van szó :)
Először a földszinten néztünk szét, és hát volt is mit :D a hatalmas gumicukros falat hoztam volna haza legszívesebben úgy, ahogy volt (^◇^)de volt ott még sok csuda dolog, mint Rilakkuma plüss (Uepi imádná *-*), meg olyan krémek, szájfények, amik színes muffin alakú tégelykékben voltak *-*
Végül az emeleten leültünk és bele vetettük magunkat a süti választékba, bár nagyjából egyértelmű volt, hog M&M's-es tejberizst fogunk rendelni (*゚▽゚*) A csokis tejberizs épp elfogyott, így vaníliással kértük, és valami isteni volt *w*


Ahogy kihozták egyből mindenki elnémult és lelkesen majszolt (^∇^) És egyből rájött mindenkire a kockulás is, hiszen közölni kellett a világgal FB-n, hogy ilyen csuda helyen vagyunk és milyen jó itt nekünk ^^

Végül a mosdót is meg kellett csodálnunk, hisz az is cuki *w* A kézmosók környéke cukorkákból és nyalókákból van kirakvaaa~ *-*

Még kísérletet tettem a fotózásra, de Hina a Chi pénztárcája mögé bújt, míg Neko mögém, így csak én látszom a képen xD
SugarShop-ból a WestEnd felé vettük az irányt.
Miután megérkeztünk szét is váltunk, mert Neko és Chino elmentek Neko kendo cuccáért, Bibu pedig találkozott egy barátjával, így Hinával ketten indultunk neki a Westendnek.
Először egy boltban nézelődtünk, ahol sok szép mindent láttunk és álmaim táskáját is kinéztem magamnak *-* Kár, hogy megmarad csak a kinézés szinten xD
Aztán elmentünk venni Hinának fülhallgatót, amit gyorsan ki is sikerült választani, nem így az üdítőnket xD Mert már rendesen megszomjaztunk, ezért lementünk venni üdítőt, de vagy fél óráig válogatunk, hogy melyik is lenne a megfelelő számunkra ^^ Végül az epres Capy mellett döntöttünk :) nyammm~

Utána figyeltünk bishi-ket is, de elmentek mi meg már igen csak szerettünk volna leülni, így neki álltunk keresni egy helyet, de már mindenhol ültek, így próbálkoztunk a szuggerálással is, de nem jártunk sikerrel (⌒-⌒; ) Végül csak találtunk magunknak egy üres kanapét :)
De nem sokéig ücsörögtünk, mert telefonált Neko, hogy vissza értek, így elindultunk lefelé, de kiszúrtunk egy hatalmas Sushi feliratot, így gyorsan vissza is fordultunk és megnéztük magunknak közelebbről is a helyet :)
Végül mire mi le értünk ért oda Bibu és Yoru is, akit akkor ismertem meg ^^
Innen irány volt a tető, ahol táncoltunk IkeIke-t is, és Neko iszonyat aranyosan denszelte a 2NE1 - I'm the Best-et *-* Édes volt tetőtől talpig jrocker szerelésben, miközben kpop-ra ropja :D
Yoru pedig tudja a SHINee - Lucifert *-*
Közben pedig majszoltunk nagyon fincsi sütiket, amiket Chino és Bibu sütött~ (^∇^)

Sajnos hamarosan a többieknek indulni kellett a vonathoz, így mennünk kellett. Nekot, Chinot és Bibut kikísértük a villamosig és búcsút kellett vennünk tőlük T_T
Viszont így egyedül kellett Hinával vissza jutnunk a Népligetig. A küldetés pedig sikeresen teljesítve lett :D Büszke vagyok magunkra ( ´▽`) / Mivel metróval mentünk, kénytelen voltam "lyukat jegyeszteni" xD
A Népligetbe még ki jött Lana, de akkor mi már a buszon voltunk, viszont az indulásig volt még idő, így kitaláltuk, hogy elsőnek én szállok le Lanához, aztán cserélünk és Hina. Viszont a busz előbb indult, mint ami ki volt írva, és a sofőr felparancsolt a buszra. El lettünk rabolva !(◎_◎;)
Így az előzetesen vásárolt sajtburgereinket gyorsan be is nyomtuk, hogy ha már elvagyunk rabolva legalább éhesek ne legyünk :D Rendkívül gyanúúúús volt :D
A hazafelé úton a szökést tervezgettük, és sikerrel jártunk :D A végállomásig szólt a jegyünk, de már leszálltunk a Széchenyiben, mert anya hívott, hogy mamánál van és haza visz minket. Így átjártunk a sofőr eszén ( *`ω´) Micsoda furfang :D
Majd ahogy elindultunk mama felé, láttunk megint valami gyanúúúúsat. Egy vérfarkast! Csak macskának álcázta magát, de mi átlátunk az álcáján!!! ( *`ω´) Aztán pedig 2 biciklist, jujjj...
Aztán jött csak az igazi ijedelem xD Egy srác jött velünk szemben, és mikor épp megjegyeztem, hogy milyen gyanús, egy hírtelen mozdulattal vissza fordult és hátra szaltózott egyet egy villanyoszlopon xD Ez tényleg hirtelen jött, és megijesztett xD

Naggyon-nagyon jó nap volt!!! Még sok ilyet, annyi különbséggel, hogy Lana is tudjon végig velünk lenni ♥

A végére pedig Hina kedvéért egy kép a nyakfétisemnek hódolva, leginkább a jobb felső képpel *-* ♥
Látod Hina, nem hagytam magam eltéríteni (>_<) Csak a végére egy kép *-*

2012. jan. 8.

Sayonara~

Yo~~~

Már megint szörnyen el vagyok maradva ( ̄◇ ̄;)

Miután vissza értem Tokyo-ba, és a reptéren is minden rendben ment, hazafelé vettem az irányt.
Épp lecsüccsentem és tettem el a pénztárcámat, mikor a vonaton mellettem ülő középkorúnak tűnő nő befanolta a pénztárcámat, amin akkor még ugye Jang Keun Suk virított, viszont emellett Louis Vuitton mintás is, ami engem a legkevésbé sem érdekel, ha nem JKS lenne rajta, biztos nem vettem volna, de a nő teljesen oda volt, hogy nem csak JKS de LV is xD

Imádtam Koreában lenni, de azért jó érzés fogott el újra az ismerős vonaton ülni és ismerős nyelvet hallgatni, feliratokat látni ^^ Végre értettem, miről folyik a téma körülöttem :) Kicsit olyan érzés volt, mintha haza értem volna (⌒-⌒)

2 órás út vezetett hazáig.
Ki már nem igazán pakoltam a bőröndömből, mert egy hét múlva sajnos újabb nagy út állt előttem. Irány volt vissza Magyarország .___.

Az utolsó egy hetemet még azzal töltöttem, hogy járkáltam erre-arra és beszereztem pár ajándékot, CD-ket a barátaimnak :)
Október 31.-én, hétfőn jöttem haza. Hogy Ayaka is eltudjon búcsúzni tőlem, a tervezettnél előbb jöttek haza Koreából, már szombaton. Vasárnapra terveztek nekem egy búcsú vacsit, így a szombati nap a pakolásé volt.
Seung-chan eljött és figyelemmel kísérte hogyan kerülnek a cuccaim vagy a bőröndömbe, vagy ami már nem fért, az egyszer csak valamikor postán érkező dobozba, amiből kettő is lett végül ._.
Egész nap elment vele, hogy össze pakoljam a holmijaimat. Nem is sejtettem, hogy ennyi minden van o.O Persze sejthettem volna, mert már a földrengéskor is ott hagytam kb a felét, és ugye vissza megint teli bőrönddel mentem, és erre jöttek még pluszba az ott vásárolt és a sulis dolgok is.
Így végül a megengedett 20kg-os súlyhatárt 6kg-val átléptem, és nagyon reménykedtem benne, hogy ha szépen mosolygok, nem kell ráfizetnem majd a reptéren ^^ Az 5kg-ra bekorlátozott kézipoggyászom végül 4 táskából állt, ami kb egyenként tette ki a megszabott súlyt, plusz a dweajitokki-m ^^ Úgy néztem ki, mint valami málhás szamár, és ha nem segítettek volna kijutni a reptérre, biztosan meg is szakadtam volna xD

Még tartott a pakolás, de már kezdett alakulni (◎_◎;)


Miközben pakolásztam Ayaka és az anyukája is megérkezett Koreából.
Ayaka vett egy iszonyatosan cuki pandás sapit *-*
Seung-chan nem igazán akart benne fotózkodni, viszont én szívesen pózoltam (^∇^)y


Aztán még mindig csak pakoltam. Azt hittem, már sosem fogok a végére érni, de végül csak összeálltak a csomagjaim.
Este Seung-chant kikísértem az állomásra, majd másnap délelőtt megint mentem elé.
Annyira aranyos volt, hogy vett nekem és a barátaimnak ajándékot ^^
Ezeket a szörnyecskéket kaptuk, és össze lehet kapcsolni a kezüket *-*


A nagyot kaptam én ^^


Ayaka és az anyukája isteni finom vacsit készítettek, és kaptam búcsú ajándékot is, többek között egy órát, hogy mindig mutassa nekem a Japán időt :) ♥

Sali

Tortilla, nyammm~

A desszert mochi (rizstésztából készüls édesség) volt, amit Seung-chan hozott ^^

Barackkal és édes bab krémmel volt töltve.

Nagyon jó hangulatban telt a vacsi, és még mindig nem tudtam felfogni, hogy az az utolsó este amit ott töltök. Valahogy azt hittem, hogy sosem jön el az utolsó este, és örökké fog tartani ez a csodás pár hónap. Fantasztikus volt, hogy ott lehettem és hatalmas hálával tartozom Ayakáéknak is, rengeteget tettek értem ♥

Végül le kellett feküdni, mert másnap korán keltünk, hogy időben kiérjünk a reptérre. Még a reggeli közben sem éreztem úgy, hogy pár óra múlva tőlük nagyon messze, a világ másik felén leszek.
Végül búcsút vettem a kis lakástól, ami nagyon a szívemhez nőtt, a szobámtól, az utcától és az állomástól is.
Ayaka anyukájától Ikebukuro állmáson vált kétfelé az utunk. Őt is nagyon megszerettem, mindig nagyon aranyos és Arashi dalokat énekel :D
Ayaka és Takeshi a Nippori állomásig tudtak elkísérni. Sajnos ott búcsút kellett vennem tőlük, és már akkor tudtam, hogy nagyon fognak hiányozni ♥
Még jó ideig pityeregtem is a vonaton, tovább zötykölődve a reptér felé Seung-channal együtt.

Megérkezve becsekkoltam, szerencsére rendben volt minden :) A 6kg-os plusz súlyra nem kellett ráfizetnem, és nagyon aranyosak voltak :) Mivel ugye speciális jegyem volt, kicsit több adminisztrációval járt a dolog. Ez idő alatt jól elbeszélgettem a csajjal, miután befanolta dwaejitokki-mat, ami végig velem utazott ^^ Aztán tovább beszélgetve YamaPi is szóba került, és teljesen oda volt, hogy Ő a námbör vánom :D
A hátralévő időben ettünk egy hamburgert, majd Seung-chantól is búcsút kellett vennem. Akkor is elpityeredtem, de szerettem volna mosolyogva búcsút venni Japántól, így igyekeztem vissza fojtani a könnyeimet, és sikerült is. Végül mosolyogva integettem egy utolsót Seung-channak, miután eltűntem volna az ellenőrző kapuk sűrűjében.

Ott is minden rendben volt, nem szóltak a sok kézipoggyász miatt ^^
A repülőn most először nem ablak mellé kerültem, hanem a középső sor, középső ülésére. Egy nagyon kedves idősebb hölgy utazott a jobb oldalamon, akivel időnként beszélgettünk. A bal oldalamon egy középkorú férfi volt, ő nagyjából végig aludta az utat xD
Valamennyit nekem is sikerült aludnom, főleg, hogy most a filmválaszték sem volt valami csodás, és a Verdák 2. része annyira unalmasnak bizonyult a számomra, hogy sikerült is elaludni rajta.


Míg a laptopom le nem merült néztem a Back-et, utána pedig a You're Beautiful-t olvastam, ugyan is megjelent a filmből kivágott képkockákból készült képregény formájában *-*


A kajcsi sajnos kevésbé volt japános, mint oda úton, de azért fini volt.
Ez az út most nem tűnt olyan hosszúnak, de azért jól esett már leszállni a repülőről Bécsben.
Ott is minden rendben ment az átszállásnál. Az ellenőrzésnél jót nevettek rajtam, először az egérke formájú táskámat, majd dwaejitokki-t látva xD

Nagyjából 20 percet vártam, mire be lehetett szállni. A közelemben egy japán család ült. Élveztem, hogy még hallgathatom a nyelvet egy kicsit ♪( ´▽`)

Végül a bécsi gép is felszállt és 50 perc múlva már landoltam is Magyarországon. Kerítettem gyorsan egy kocsit, majd rövid várakozás után a csomagom is felbukkant a többi között. Felpakoltam azt is a kocsira a többi csomagommal együtt, dwaejitokki-t pedig a tetejére ültettem, így őt látták meg anyáék elsőnek, mikor kifordultam és hangos visításban törtek ki. Rögtön neki is mentem a saroknak xD
Végül aztán csak kiküzdöttem magamat, a körülöttünk állók meg csak pislogtak, hogy mi ez a nagy visítozás xD
Jó volt újra látni mindenkit, és még Lana is kijött elém, igaz úgy szökött meg otthonról xD ♥

Ezzel haza értem, és véget értek a Japán útról készült beszámolók :( :)
A blog tovább megy azért, de már csak az itthon töltött időkről. Persze csak egy időre, mert biztosan fogok én még menni a Felkelő Nap Országába ;)


A végére így festett az egy évvel ezelőtt még üres kis útlevelem:
Japán és koreai matricák díszítik ♥

2012. jan. 1.

新年

♪ ☆ ♪

Mindenkinek nagyon-nagyon Boldog Új Évet Kívánok!!!

\(^∇^)/

明けましておめでとう~
良いお年を~


♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪ ☆ ♪

2011. dec. 24.

メリークリスマス~


☆☆☆

Kellemes, Boldog Karácsonyi Ünnepeket! ! !

☆ メリークリスマス  
☆

메리 크리스마스! ! !

☆

☆

☆



☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

2011. dec. 18.

Az utolsó nap Koreában♥

Yoo~~~

Nagy sokára végre megint bejegyzés ^^

Utolsó Koreában töltött napom is fantasztikus volt, mint mindegyik :)

Seung-chan gépe kora reggel indult, így már hajnalban kelt és indult a reptérre. Én még aludtam kicsit, de azért nem sokáig, hogy minél többet láthassak még :)
Össze is szedelőzködtem és útnak indultam, immáron egyedül.
Az egyedül vonatozástól nem tartottam, mert nagyrészt ugyan úgy működik, mint Tokyo-ban. A metró vonal térképét le is töltöttem az iPod-omra, így könnyű volt eligazodni.
A metró térkép:

Ha már megvolt az állomás, nem is volt probléma a közlekedéssel, viszont reggel, miután útnak indultam, az állomás megtalálása már inkább okozott kihívást ^^
Előző este sötét is volt, és kóvályogtunk is egy kicsit, így nem maradt meg teljesen, hogy hol az állomás. Egy darabig biztos voltam a dolgomban, hogy jó felé megyek, de aztán éreztem, hogy itt bizony problémák adódtak ^^ Nem estem kétségbe, mert abból indultam ki, hogy Tokyo-ban is rengeteg helyen le lehet menni az állomásokhoz, biztos itt is akad bőven. Hát tévedtem ^^
Először még annyira nem is zavart a dolog, úgy voltam vele, hogy várost nézek, de egy idő után kezdett zavarni az igen csak súlyos bőröndöm, amit végig vonszoltam magam után. ^^
Egyszer jött velem szembe egy bácsika, aki kedvesen elkezdett nekem magyarázni, amiből végül sikerült kihámoznom, arra kíváncsi, orosz vagyok-e xD Miután megértettem vele, hogy magyar volnék és nem beszélek koreaiul, megpróbáltam megtudakolni merre találom az állomást. Nagy nehezen megértette, és legalább azt megtudtam, hogy nem abba az irányba amerre én tartottam. ^^ Így szépen megköszöntem a segítséget és az ellenkező irányba elindultam.
Hosszú sétálgatás után végre találtam táblát, ami jelezte (mellesleg az autósok számára kihelyezett táblák voltak az utak felett) hogy merre is lelem a célpontomat. Így arra felé vettem az irányt. Már battyogtam egy ideje, mikor egy segítőkész srác megkérdezte angolul!!! (életemben először örültem neki, hogy valaki angolul szólt hozzám xD) hogy segíthet-e. Nagyjából már biztos voltam a dolgomban, de azért kihasználtam a lehetőséget és megkérdeztem jó felé tartok-e. Mint megtudtam, kb 10 percet kell még mennem és végre célba érek. :) Megköszöntem és haladtam tovább, majd csak meglett az az állomás :) Leküzdöttem a mozgólépcsőn a bőröndömet, majd mikor jegyet próbáltam volna venni, nem fogadta el a papírpénzemet valamiért a gép, így vissza cűgölődtem a felszínre, és a közelben lévő boltban vásároltam reggelit, ezzel felváltva a pénzemet. Majd újból le és végre a jegyvásárlás is sikerrel járt :) Nagyjából 20 perc vonatozás után megérkeztem. Mivel volt még kb 1 óra mire elfoglalhattam a szállásomat, először is egy padra telepedtem le, hogy elfogyasszam a reggelimet, majd sétáltam.


Az egyik helyen elhaladva földön ücsörögve meditáló emberkékbe botlottam, még egy kis lejátszóból zene is szólt ^^

Kicsit tovább haladva egy parkba jutottam ahol leültem megpihenni. Többen is voltak a parkban és jó volt csak csendben ücsörögni és nézni, hogyan élik a világ másik felén az emberek az életüket :)
Pár 10-13 év körüli fiú baseballozott. Japánban ez nagyon népszerű sport, talán Koreában is :) Egyszer oda gurult a labda a közelembe, amit vissza dobtam nekik, ők pedig megköszönték. :)
Egy idősebb pár körbe biciklizett a parkban. Voltak akik fagyit majszolgattak, egy kis srác pedig a kutyájával játszott :)

Lassan elindultam a szállásomra, hogy végre letegyem a bőröndömet. Sikeresen meg is találtam :)
Ebben a kis utcában volt:

A bejárat:

Mivel ez egy olcsó szállás volt, belépve egy közös térbe jutottunk, ahol volt egy asztal, a porta szerűség, innen nyílt a mosdó, a földszinti szobák és az emeletre vezető lépcső.


Egy aprócska kis szobám volt, ami bőven elég volt, főleg hogy csak addig tartózkodtam ott, míg aludtam.
Belépve jobbra volt az ágy a végében egy kis polccal. Volt még egy kis szoba szerűség is, vagy nem is tudom minek nevezzem, mert sok haszna nem volt szerintem ^^ A TV kandikált csak ki belőle :)

Letettem a csomagom, majd mivel volt wifi, az iPod-dal írtam Seung-channak, hogy megvagyok, minden rendben, ne izguljon, majd indultam is tovább :)

Először gondoltam útba ejtek megnézni egy híres szobrot, de tovább tartott az oda jutás a tervezettnél, mert valami maratoni futást rendeztek ^^

Az előzőnap megcsodált palota előtt óriási tér adott helyet a gyülekezőnek, ahol rengetegen voltak.

Végül csak eljutottam a kiszemelt célig, a hangul (koreai írás) megalkotójának hatalmas szobráig. :)

Visszafelé tartva egy színpad előtt haladtam el, ahol épp egy tánc produkció ment, és awww, nagyon ügyesek voltak *-*

De siettem tovább, mert még ajándékokat szerettem volna venni és hamarosan indulnom kellett, hogy találkozzak Ayakával és anyukájával, mert hamarosan ők is megérkeztek Szöulba :)
Találtam is mindenkinek ajándékot, láttam sok érdekes dolgot, jól eltöltöttem az időt, és a pénzemet is sikerül az utolsó won-ig elköltenem ^^
Kicsit meg is ijedtem, hogy ha nem találok gyorsan egy pénzautomatát, akkor elkésem, és még csak szólni sem tudok Ayakának, hogy nem vesztem el, és a tűfogú zebuk sem faltak fel ^^
Japánban a 7-Eleven boltokban mindig van pénzautomata, így megörültem mikor láttam, hogy a közelben lévő bolt, pont ennek az üzletláncnak a tagja :)
Gyorsan vettem is le pénzt és rohantam az állomásra. Egy átszállással a Myong dong állomáson kellett leszállnom, ahol Jang Geun Suk plakát fogadott *-*
Ayakáék szállodája előtt beszéltük meg a találkát. Pont akkor érkeztek ők is, épp bejelentkeztek :)
Megörültünk egymásnak, majd fent lepakoltak és elindultunk szétnézni. :)

Ayakáék ötlete volt, hogy próbáljuk ki a koreai szaunát, így először annak néztünk utána. Meg is találtuk, megkérdeztünk pár dolgot, majd megbeszéltük, hogy először vacsizunk, aztán nézelődünk és a nap zárásaként fogunk vissza térni :)
Tovább haladva gyorsan kiszúrtam egy bolt felett Kim Hyun Joong hatalmas képét *-*

Egy kozmetikai üzlet volt, amiből volt még később is jó pár. Mindegyikre jellemző volt, hogy ha bementél szétnézni, kaptál ajándékot. Bizony, nem kellett venni semmit az ajándékért cserébe, csak is bekukkantani kicsit :)
Az így szerzett ajándékok közül itt van kettő, egy arcmaszk és egy doboz vatta, amiről Kim Hyun Joong mosolyog vissza :D

Bent is volt Kim Hyun Joong-os plakát :D

Már igen csak éhesek voltunk, ezért beültünk enni.
Eddigre már megvettem az én drága dwaejitokki-mat is *-* Ráadásul az eredeti, dormában is szereplő méretűűű~ *-* Már Japánban is néztem, amikor a kicsi dwaejitokki-mat vettem, de nagyon drága volt (>.<) Viszont itt negyedébe került, és mikor mondtam, hogy kicsit is vennék, amit Lanának szántam ajándékba, azt hozzá kaptam bónuszba ^^ Hihetetlen, hogy mindenhol ajándékot adnak ^^ Amikor vettem egy Jang Keun Suk-os pénztárcát, akkor egy HongKi-s matrica szettet is kinéztem, amit szintén ajándékba oda adott az eladó :D Eredetileg a pénztárcát is HongKi-sat terveztem, de nem volt, és sajna SHINee-s sem, így lett JKS *-* De aztán, mikor én már újra Japánban voltam, írta Ayaka, hogy anyukája vett HongKi-sat és szívesen cserél, így most Ő mosolyog rám *-*

Nagyon finom levest ettük, amit a Playfull Kiss-ben is esznek :D És az egyik kedvenc ételemet, gyouza-t is *-* nyammmm~ Mind a kettő nagyon fincsi volt, degeszre ettem magam ^^
És a legnagyobb élmény, hogy tudtam vizet kérni koreaiul :D háhááá~ :D

Kicsit tovább haladva pedig egy élethű karton Jang Keun Suk-kal találtam szembe magamat *-*
Sem Ayaka anyukája, sem én nem hagyhattuk ki, hogy pózoljunk vele :D
Az FT Isand sem maradt ki szerencsére *-*
Mikor megláttam minden bajom lett xD Ugrálva visítoztam, és legszívesebben hazáig szaladtam volna vele, de végül maradt a fotó :D *-* ♥

Az üzlet, ami előtt volt ez a csoda, bent is bővelkedett FT Island-os plakátokban *-* Szerencsére szabad volt fotózni :D
Ez pont olyan jól mutatna a szobám falán, színben is passzolna *-*
És voltak apróbb képek is a falon, nyáááá~ fel s alá szaladgáltam, az eladók jól szórakoztak rajtam xD

A legtökéletesebb összeállítás volt, középütt az egész együttes, két oldalt pedig a két kedvencem a csapatból *-* ♥
Ezután hamarosan egy fagyisba ütköztünk, aki hatalmas, extra méretű fagyit árult, méghozzá igen olcsón o.o Kb 300 ft volt csak o.O omooooo, I ♥ Seoul :D

Koreában is rengeteg cukiságot árulnak. Az egyik boltban például ezt az imádni való pandás sapi volt *-*


De még persze rengeteg más cukiságot, érdekességet láttunk, na meg olyan dolgot, amitől fan görcsöt kaptam párszor :'D Maga volt a Mennyország :D

Végül aztán ideje volt elmenni szaunázni, hogy végezzünk mire megy az utolsó vonat.
Bejelentkeztünk a recepción a szaunába, majd bekísértek minket. Ott már le kellett vennünk a cipőnket és kis papucskákban folytattuk az öltözőig az utat, ahol csini piros köntöskékbe öltöztünk át. :D
Miután ez megvolt, a következő teremben hatalmas tükrök előtt lévő asztalkákhoz, az azokra kitett sminklemosókkal eltávolítottuk a sminket. Ezt követően mehettünk be a szauna részbe, ahova egy alacsony kis ajtón kellett bebújni. Belülről iglu formájú volt, és a földön lévő gyékényszőnyegekre terítettük le a kapott törölközőnket és arra ültünk le. A falnál volt a legmelegebb. Az volt a legviccesebb, hogy mindenki japán volt xD
Én nagyon szeretek szaunázni, így nagyon élveztem :)
Mikor kibújtunk egyből egy pohár vizet kaptunk, majd átvonultunk egy másik szobába, ahol szintén valamivel melegebb volt, és kellemes gyógynövényes illat áradt. Itt a földre feküdtünk le relaxálni kicsit, mindenki kedve szerint.
Innen a medence részlegbe mentünk tovább, ahol zuhanyzás után 3 különböző gyógyvizes medencében mártózunk meg.
Nagyon jó puha lett utána a bőrünk ^^ Mint a baba popsi :D
Az időre való tekintettel nem időztünk annyira sokáig, de így is nagyon jó volt :) A kultúrájuk még egy szeletkéjével ismerkedhettem meg :)
Ayakáék elkísértek a vonathoz és mentem a szállásomra.
Nagyon jó volt, hogy tudtunk találkozni, nagyon-nagyon jól éreztem magamat velük :) ♥

Visszaérkezve Gyeongbokung-ba még beugrottam a 7-Eleven-be, hogy vegyek másnapra reggelit, és a kedvenc üdítőmből is vettem, ami ez az aloe verás üdítő volt *-* nyamm~~~ annyira fincsi *-*

A szállásomon össze pakoltam a cuccaimat miközben Ayakával és Seung-channal beszélgettem iPod-on. Végül elég későn sikerül lefeküdni aludni, másnap reggel pedig nagyon korán kellett kelnem, hogy elérjem a repülőmet. ^^
Szerencsére simán ment minden, nem aludtam el, a vonatot sem hibáztam el, a reptér és a jó terminál is meglett, így búcsút mondtam Szöulnak a Gimpo nevű reptérről. :( :)


Még várt rám egy árszállás Busan-ban, hogy visszatérhessek Tokyo-ba. :)

Nem tartott egyik repülőút sem sokáig, és kicsit ki is voltam merülve ^^
Tokyo-ban is minden rendben ment, csak annyit kérdeztek hol fogok lakni és meddig tervezek maradni, aztán simán vissza engedtek :)

Nagyon-nagyon jó volt Koreában, élveztem minden egyes percét, életem legnagyobb élménye a Japánban töltött időkkel együtt ♥
Bepillantás nyerhettem a másik kedvenc országomba is, amit még remélni sem hogy ilyen hamar megvalósul *-*
Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki segített benne ♥♥♥