Irány Korea!

Nagyon szerencsének mondhatom magamat az engem körülvevő emberek miatt. Eddig is rengeteg segítséget kaptam tőlük, és most még egy hatalmas ajándékot is kaptam, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, és biztosan örökre emlékezni fogok rá. Ez a csodás ajándék pedig az volt, hogy eljuthattam Koreába is *w* ♥

Nem hittem, hogy ez az álmom ilyen hamar valóra válik, de ők valóra váltották ♥ Nagyon-nagyon köszönöm nekik ♥

Ayaka segített a repülőjegyek megvásárlásában, így 18.-án reggel útnak indulhattam Koreába, ahol már Seun-chan várt rám, ugyan is a vízuma miatt haza kellett egy kicsit utaznia.
Kicsit féltem, hogy egyedül hogy fog menni, de szerencsére sikerült ügyesen és gond nélkül megoldanom a feladatot :)
A reptéren sikeresen be csekkoltam, majd indultam a kapuhoz, amit átlépve, ugyan még csak hivatalosan, de elhagytam Japánt, és ezzel a diákvízumom is érvényét vesztette, de mivel vízum nélkül 90 napot lehet tartózkodni Japánban, a vissza térés rendben volt. Azért a haza útra szóló repülőjegyet magammal vittem, amit el is kértek megnézésre biztosítéknak.
A 90 nap egyébként Koreára is érvényes, így nem kellett vízumot igényelnem :)

A beszállásra várakozva dwaejitokki-val :)
A beszállókártya

Tokyo Narita repteréről először Busan-ba repültem. Az út 1 óra 20 perc körül volt. Gyönyörű időnk volt, és a csodálatos látvány tárult elém a repülőből *w*
A mellettem lévő hely üres volt, így Nezumi-chan ( a táskám) is saját helyet kapott :)

A gép belülről

Én nagyon élvezem a repülést (na jó, a több, mint 11 órás utat azért már annyira nem ^^) De az ilyen rövidke repüléseket nagyon szeretem. A felszállás a kedvencem :D Szeretem az érzést, amikor a kifutópályára kigurulás után a repülő megáll, majd felpörög és hirtelen, hatalmas erővel elindul, végül hamarosan a levegőbe emelkedik *-* A levegőbe emelkedéskor a gyomrom kicsit késve érkezik utánam, de imádom ^^ Sokan félnek a repüléstől, és nem mondom, hogy bennem egy csepp pára sincs, de az csak a kellő adrenalin ^^

A fentről szétterülő látványt megint csak imádom. A hatalmas, rikítóan fehér felhőket, amikbe kedvem lenne belehuppanni, ha nem pottyannék le :D

Az a kikandikáló csúcsos vmi ott a Fuji :)

Már Busan felett :)

Ezen az úton kaptunk egy kis elemózsiát is, ami egy szendvicsből, fini joghurtból és egy kis ananászból állt :)

Az utat zene hallgatással, nézelődéssel töltöttem, valamint azzal, hogy gyakoroltam koreaiul olvasni az újságokat, ami elég jól is ment, csak épp nem értem mit olvasok ^^
Valamint ki kell tölteni egy papírt amin az ember különböző adatain kívül olyanokat is megkérdeznek, hogy mennyi ideig és miért akar az országban lenni, kb mennyi pénz van nálad, valamint egy külön lapon olyan kérdések szerepelnek, mint hogy viszel-e illegális drogot? o_O Na mert majd ha esetleg vki visz, az biztos be is jelöli, hogy igen :'D

Miután megérkeztünk Busanba, először az útlevél ellenőrzésen kellett átesnem, ahol is eldőlt, hogy beengednek-e az országba, vagy esetleg veszélyes személynek ítélnek meg és vissza fordítanak :P Szerencsére átengedtek, csak a tartózkodási időmre és a szállásomra voltak kíváncsiak. Seun-chan telefonszámát elkérték, majd bekerült egy csinos kis pecsét az útlevelembe, és mar mehettem is a következő pont felé, ami a csomag felvétele volt. Egy kifutó szalagon érkeznek a bőröndök, amire erős késztetést éreztem végig, hogy felcsüccsenjek xD Annyira szórakoztatónak tűnt felülni rá és utazni vele egy kicsit *w* De végül ellenálltam a kísértésnek ^^

Ezt kb 2 órás várakozás követte, míg indult következő gépem Jeju-be, ami egy gyönyörű sziget és itt lakik Seun-chan :)

Sajnos a busani reptéren a wifi csak jelszóval elérhető, így elég unalmasnak indult a várakozás. Először felhívtam Seun-chant egy reptéri telefonról, hogy ne izguljon, eddig minden rendben, majd nézelődtem egy kicsit. Végül leültem és vártam, de nem sokára jött egy kedves, fiatal csajszi, akinek az a munkája, hogy kérdőíveket töltet ki a várakozókkal, cserébe pedig kis ajándék is jár :)

Ezt a cuki USB-emberkét kaptam jutalmul, hogy válaszoltam a kérdésekre :D

A következő repülőutam már csak nagyjából egy órát vett igénybe, és már besötétedett, így fotózni nem tudtam, de végre megérkeztem az egész napon át tartó utazás után Jeju-be, ahol Seun-chan már várt rám :)
Bérelt autót, amivel a későbbiekben bejártuk az egész szigetet, mert hogy Jeju egy akkorka kis gyönyörű sziget, amit autóval 5 óra alatt körbe lehet menni ^^
Tokyo-tól eléggé eltérő város fogadott. Kisebb, csendesebb, vidékiesebb jellegű.

Először két barátjával találkoztunk, és vacsi idő lévén fincsi vacsorát is ettünk.
A két barátja már ott volt az étterem féleségben, ahol ettünk. Az asztalok külön boxokban voltak, amit egy tolóajtóval csukható volt, így mindenki nyugodtan beszélgethetett, nem hallatszott át. Én sokat nem tudtam beszélgetni, lévén, hogy még nem tudok koreaiul ^^ De nagyon aranyosak voltak mind a ketten, Seun-chan töltötte be köztünk a tolmács szerepet :) A srác a választ meghallva időnként angolul közölte velem, hogy "goooood", amivel kb ki is merült az angol tudása, nagyon vicces volt :D
Közben élvezkedtem a bent lévő TV-ben lévő kpop műsoron is, amiben HongKi volt a műsorvezető *w*
A kaja finom volt, csirke husi, sali, sültkrumpli, csak nekem kicsit csípős volt ^^ Mert ugye a koreai ételekre jellemző, hogy csípősek. És mint Seun-chan-tól megtudtam, a nők sokkal csípősebbet is megtudnak enni, mint a férfiak ^^
Az étel középütt volt, de mindenkinek volt egy kis tányérja, de abba nem szokás kiszedni előre sok ételt, csak mit épp akkor bekap az ember. Sokszor nem is használják ezt a kis tányérkát, csak egyből a szájukba pakolják a kaját :)


Valamint az alkohol fogyasztási szokásokkal is megismerkedtem egy kicsit. Magának sosem tölt az ember, minidig valaki más önti ki az italunkat. Általában ha észre veszik, hogy kiürült a pohár, már töltik is újra :)
Ez hasonlóan működik, mint Japánban.

Kifelé menet még készült rólunk egy közös fotó, majd búcsút vettünk egymástól.

Még Seun-channal sétáltunk egy kicsit a városban, majd az aznapi szállásunk felé vettük az irányt.
Én eléggé elfáradtam az egész napos utazásban, így örültem mikor megérkeztük :)
Azért még gyorsan felszaladtam az internetre, hogy jelezzem, rendben megérkeztem, majd zuhany és alvás, hogy másnap neki kezdjek felfedezni Koreát :)

Takao-san

yo~~

Egyik hétfő szünnap volt, így Seun-chanal ellátogattunk a Takao-san nevű kisebb hegyhez kirándulni :)
Tokyo-tól kb egy órányi vonatozásra van.
Gyönyörű időnk volt, és a szünnap miatt sokan gondolták úgy, hogy itt töltik el az idejüket, de még így is elég gyorsan sorra jutottunk a libegőnél, amivel negyed órát libegtünk :D Ezt Seun-channal mind a ketten nagyon élveztük ^^
Sokan jöttek kutyával is, így elég gyakran hallhatta Seun-chan a "kawaiii~" felkiáltásomat ^^

A libegőhöz sorban állva az egyik helyen helyes kis makkocskák voltak ^^A libegőn
Megérkezve a végállomásra gyalog folytattuk az utunkat. Végig gyönyörű volt a környezet, és helyenként voltak szép templomok is :)

Egy szakaszon ez szegélyezte az utat :)
Ennek a helyes polipnak pedig ha meg simogatja az ember a buksiját, az szerencsét hoz :)
Egyik helyen egész sok minden volt.Először is ez a kerék, amit megforgatva megint csak jót hoz, de nem értettük pontosan ^^
Ezt követően megmostuk a kezünket ennél a forrásnál, ami megtisztít :)Majd következett, hogy mi is átbújtunk ezen a kőből faragott karikán :) Előtte tapsolni kellett kettőt, majd következett a bújás. Itt szembe találtuk magunkat egy magas póznáról lógó fémkarikás valamivel, amiket egy hosszú rúddal meg kellett kicsit ütögetni, majd kívánni valamit :)

Ezek a szép templomok is ezen a helyen voltak :)

Ez már kicsit tovább sétálva:
Ez a kutyus(?) pedig szerintem nagyon kis cukkencs *w*
Kényelmesen sétálva haladtunk, nem volt megerőltető. Mire felértünk csak egy kis kellemes fáradtság érzés volt :)

Ez a helyes kis sepregető fiúcska szobor nekem nagyon tetszett, kellett vele fotó is :D
Majd először is ettünk egy finom fagyit, majd kis pihi után úgy éreztük megéheztünk, így a Seun-chan által hozott rizsgombócokat ebédeltük meg :)
Miközben hammoltuk a fincsi elemózsiánkat felfedeztem, hogy van Seun-chan-nak egy őszhajszála, amin jót derültem, és közöltem vele, hogy bácsiiii~ :D Erre persze megkaptam, hogy akkor ő már nem is tud legyalogolni, így kénytelen leszek a hátamon lecipelni xD
Elég sokáig ücsörögtünk még itt, mert nagyon jól elvoltunk, rengeteget nevettünk :)

Végül elindultunk lefelé, ahol az egyik szakaszon szép kilátás fogadott minket :)

Majd kicsit odébb árultak dango-t, ami egy édesség. (A dango név ismerős lehet azoknak, akik ismerik a Hana Yori Dango című dorama-t/animét/mangát. Ez az a bizonyos címadó dango :)
Nyársa van húzva, majd egy szalma karikába bele tűzdelve lógnak a parázs főlé, hogy szépen megsüljenek. Majd végül egy barna szósszal kenik be, aminek sós íze van, de magának a tésztának pedig édes, de ezt először nem lehet érezni, csak mikor már eloszlott az ember szájában a szósz, és rágja a tésztát ^^
Ezt elmajszolva vártuk a sorunkat a libegőre, ami most jóval tovább tartott, mint felfele jövet, mert már haza indulósra fordult az idő ^^
Leérve még kicsit nézelődtünk, majd a vonat állomáson várva Seun-chanon megint kitört az iPhone-nal fotózhatnék, aminek eredménye:


Nagyon jó nap volt, láttunk sok szép helyet, megkóstoltunk új dolgokat és sokat nevettünk :)

bai bai~

nem tudom mi legyen a címe

Yo~

Egy szombati napon Seun-chan unokatestvérével találkoztunk. Négyen laknak együtt, Seun-chan unokatestvére és az ő férje, a kb 2 éves kislányuk és Seun-chan.

Nem messze tőlük, az egyik sport központban gyerek sport nap volt, és Seun-chan unokatesója elakarta vinni SeunYa-t ( fogalmam sincs, hogyan kell írni, a kiejtése SzünJá) és mondta, hogy ha van kedvünk, tartsunk vele és utána meghív valahova ebédelni minket :)

A gyerek sport nap aranyos volt, korosztályok szerint volt hogy egyénileg, és volt hogy csapatban voltak a játékos versenyek.
Mi csak kb 2 órát töltöttünk ott, majd elmentünk ebédelni.
Először is egy isteni finom epres Margarita koktélt kaptam *w*
De az étel is nagyon fincsi volt :) Seun-chan unokatesója pedig nagyon aranyos :) Tökéletesen beszél japánul, így nem volt gond a kommunikációval :)

Az ebéd megkoronázása kép vettünk meg crepes-t is *w* nyammmm~
Ezt majszolva a közeli park fele vettük az irányt, ahol SeunYa játszott egy kicsit :)
A rucija annyira cukiiii~ *-* Teljesen oda voltam érte :P A Gondos Bocsok gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt ^^ És nem csak a pocóján, de még a fenekén is vooolt *w*

Kezdett hűvösödni, így betértünk egy rövid séta után egy Starbucks-a, ahol szokás szerint kakaót ittam *-*
Végül búcsút vettünk SeunYa-éktól és Seun-chan-nal elindultunk az előzetesen neten kinézett magyar étterem felé. Ki akartam próbálni, milyen egy magyar étterem Japánban. ^^
Könnyen meg is találtuk, a kint lebegő magyar zászlóról nem volt nehéz :)

Ekkor még csak megkerestük, de mivel nem voltunk még éhesek, megint csak egy Starbucks-ba mentünk. Népszerű Japánban és Seun-chan is nagyon szereti. :)

Itt azzal szórakoztattam, hogy egy nála levő koreai nyelven japánt oktató könyvből felolvastam neki koreaiul :P És nagyjából értette :D Persze időnként mondta, hogy na akkor ezt most még egyszer :P

Mikor megéheztünk, vissza battyogtunk az étteremhez, ami már ránézésre is szimpatikus volt, egy kedves kis hangulatos hely volt :) A szakács pedig magyar, ami jó elő feltétel volt a magyaros ízhez. Így is volt, nagggyon fincsi rántott sajtot (egyik kedvenc kajám^^) ettem, Seun-chan pedig cigánypecsenyét, és mind a kettőnek az íze olyan volt, mint a házainak :) Ez persze nem csak az ügyes magyar szakácsnak, Petinek volt köszönhető, hanem, mint megtudtam tőle, annak is, hogy Magyarországról érkeznek a hozzávalók :)
Elég hosszas beszélgetésbe elegyedtünk Petivel olyasmikről, hogy ki miért jött Japánba, milyen élményeink, tapasztalataink vannak, milyen itt élni :) Csak Seun-chan-t sajnáltam, hogy nem ért egy mukkot sem ^^
De legalább ízlett neki a kaja :)

bai bai~

bai bai iskola

Sajnos ez a nap is elérkezett, pedig nagyon nem vágytam rá. Ez a nap pedig az utolsó napom volt a suliban :(

Igazán szerettem oda járni. A tanárok mind nagyon kedvesek voltak, jól tanítottak és élvezhetővé tettél az órákat, amik mindig jól teltek és nem voltak unalmasak. (Ez alól csak egy volt kivétel, amikor egyszer egy helyettesítő tanár tartott órát. Na azon majdnem bealudtam, de a többiek is ^^ Kicsit be volt lassulva a tanár néni ^^ De Seun-chan állítása szerint az ő óráikon nagyon vicces szokott lenni. Hát, lehet csak minket tisztelt meg egy szörnyen uncsi órával :P)
És az osztálytársaimat is megkedveltem idővel. Elsőre elég szörnyűnek tűnt a helyzet, hogy szinte csak kínaiakból áll az osztályom, akik hááát... alkottak azét érdekes dolgokat. Nem csak, hogy a mi viselkedési normáinktól térnek el, a japánokétól is, így teljesen ismeretlen közegbe kerültem. De rá jöttem idővel, hogy nem rosszindulatúak, csak vannak köztünk kulturális különbségek ^^
És ott volt ugye még egyetlen koreaiként KanHiyon is, akit nagyon megkedveltem :)
Szóval élveztem, hogy oda járhatok, de mint minden, ez is véget ért.

Az utolsó napon természetesen nem tanultunk, egy órával később is kellett menni.
3 vonattal tudtam eljutni minden nap a sulihoz, ez kétszeri átszállást jelentett és kb 1 órahosszát vett igénybe.
Az utolsó vonattal utaztam legtovább, kb 25 percet, amit rendszerit (ahogy sokan mások is) alvással töltöttem. ^^ Nem volt ez másképp az utolsó napon sem, viszont az eddigiektől eltérően sikerült tovább mennem a kelleténél xD Igen, pont az utolsó nap sikerült először xD Mikor felébredtem pont annyi időm volt, hogy tudatosítsam magamban, igen, Ryogoku-ben vagyok, de mire felpattantam volna már csukódtak is az ajtók xD Így kénytelen voltam elmenni a következő megállóig és onnan a következő vonattal vissza menni. Szerencsére kb 5 percenként jön vonat, így nem jelentett nagy problémát :) Viszont kb pont ennyit is késtem, Manabi-s pályafutásom során először :P Így már elmondhatom, hogy egyszer elkéstem :D Na de hogy pont utolsó nap xD
Először kikaptunk két tesztet, egy nagy nyelvtanit és egy kisebb szó dogát, amit előző nap írtunk. Bizony, utolsó előtti nap még írtunk egy dogát, amiről teljes elfelejtkeztem, így egy betűt (vagyis hiraganát :D) sem tanultam rá, de hibátlan lett :D Hehehe, mert négá csél csálágá~ :D

Ezután egyesével kiosztásra kerültek a teljesítményünket, hiányzásainkat összegző papírok. Akiknek nem túl fényes eredmény szerepelt rajta, azzal a tanárnő kicsit konzultált, hogyan javíthatna a dolgon. Nekem csak egy gratuláció és széles mosoly kíséretében a kezembe nyomta a papírt :)
Ezután jött a nyelvvizsga eredményekről szóló papírok kiosztása, ugyan is minden osztály záró vizsgája egy nyelvvizsga. Aki sikeresen vette az akadályt kap papírt is róla, ami ugyan nem hivatalos, de úgy hallottam, lehet hivatalosíttatni :)


Miután mindenki átfürkészte az eredményeit, kis szünet volt. A következő órát már úgy folytattuk, hogy az asztalokat szét tolva, a székeket körbe rakva ültünk. Mint egy csoportterápián :D
Ekkor kerültek kiosztásra a sikeres vizsgát tevőknek a nyelvvizsga papírok, amit kb az osztály negyedének sikerült csak megszerezni, köztük nekem is :)
Ezután, akik nem kaptak mondák el egyesével, hogy vajon mi lehet az oka, és hogyan fognak ezután tanulni, hogy legközelebb már ők is a kezükben tarthassák :) Majd akik kaptam adtak tanácsot :)
Ezután mindenki elmondta, hogy mi volt az, amiben sz orgalmas volt. Ez nem csak tanulás, hanem pl részidős munka is lehetett. A kedvencem az a válasz volt, hogy az alvásban volt szorgalmas egyikük, a másik pedig anime nézésben xD
Ez is nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk :D

Végül megérkezett az Igazgató nő, és hozta magával a b allagási oklevelemet is.
Mikor kinyitotta, hogy ünnepélyesen felolvassa, és szembesült a nevemmel, feltette az osztálynak a kérdést, hogy ki az, aki tudja a teljes nevemet? A jelentkezők száma egy szép kerek szám, a nulla volt xD Majd elvégzett egy gyorstalpalót a nevem helyes kiejtéséből, és következett az átadás és a gratuláció :)
Végül nekem is kellett mondanom pár szót ^^
És Saito-sensei nekem adta a sportnapon szerzett oklevelet, hogy ne felejtsem el őket :) Igaz, ehhez nincs szükség oklevélre, de azért nagyon örültem neki, ha hazamentem biztosan a falamat fogja díszíteni :)
Ezt követően felolvasták azok nevét, akik egy napot sem hiányoztak a suliból. Köztük voltam én is ^^ Fel kellett mennünk az egyik tanterembe, majd ott az egyik tanár a cetlikre írt nevekből húzott egyet, és pont az én nevem állt rajta, így egy sörkupon boldog tulajdonosa lettem xD
A következő program az új tankönyvek vásárlása volt, ami mivel rám sajnos nem vonatkozott, itt véget is ért az utolsó napom :(
Még készült közös osztályfotó, és KanHiyon-nal is csináltunk közös képet :)
Végül csak búcsút kellett intenem a többieknek, akik mentek az új könyveikért, én pedig haza indultam. Az iskola előtt megállva még (szó szerint) könnyes búcsút vettem az iskolától,

majd elindultam, immár utoljára a már jól ismert állomás felé.
Az állomástól is búcsút vettem.


Köszönöm az időt, amit ott tölthettem, rengeteg szép és vicces emlékkel lettem gazdagabb, biztosan nem fogom elfelejteni :) ♥