2015. aug. 27.

Irány Okinawa!

Sziasztok!
Immár Magyarországról, de itt a következő bejegyzés ^^Azért szeretném végig írni a beszámolókat, remélem véghez is fogom vinni :)

Május végén Takával Okinawára mentünk. Előző este náluk aludtam és reggel együtt mentünk a Narita reptérre. 
Időben ott is voltunk, a sikeres chek-in után már csak várnunk kellett egy kicsit és már a felhők közt szálltunk is. Nagyon szeretek repülni, a felszállás annyira jó *-*



Okinawáig nagyjából 3 órás volt az út. Megérkezve rögtön szembesültünk is azzal, hogy mennyire más világba csöppentünk annak ellenére, hogy még mindig Japánban voltunk. 
A jól megszokott Irasshaimase, vagyis üdvözöljük felirat helyett a Mensoure fogadott minket.
A Naha reptéren landoltunk. Naha Okinawa legnagyobb és legnépesebb városa, a sziget központi városa.

Japánban nagy különbségek vannak nyelvjárás és szokások szerint is aszerint, hogy melyik részén járunk. De talán Okinawa a legeltérőbb, és ezt sajátos történelmének köszönheti.
Eredetileg nem Japán része volt, hanem egy önálló ország. 1879-ig Ryukyu Kirányság volt. Okinawa uralkodója Kínától kapta a koronáját és vazallusaként adót is fizetett neki, valamint kereskedelmi jogot kapott. Így a japán kultúra helyett a kínai terjedt el. Az 1600-as évek elején szamuráj csapatok érkeztek a szigetre és a fennhatóságuk alá vonták azt. A kínaiakkal fennálló hűbéri viszonyt csak 1874-ben szüntették meg. A szoros japán ellenőrzés sértette Kínai érdekeit. A Ryukyu Királyságot átszervezték Okinawa prefektúrává a király pedig nemesei címet kapott. Ezt Kína jó ideig nem akarta elfogadni, ám az első kínai-japán háborút lezáró békében lemondott a követeléseiről.
Ezután Japán belefogott a japánosításba és betiltotta a helyi nyelvet, a saját történelem tanítását és a kultúra gyakorlását. 
A 2. világháborúban fontos szerepet töltött be, védőbástyaként szerepelt. A 81 napig tartó partraszállás a második világháború legnagyobb partraszálló hadművelete volt és rengeteg életet követelt. 
Amerikai megszállás alá került a sziget és 27 éven át amerikai közigazgatási terület volt, de a mai napig rengeteg amerikai bázis található itt. A helyi lakosság és az amerikaiak között sok összetűzés volt az amerikaik által elkövetett bűncselekmények és környezetszennyezés miatt.

A rövid történelmi áttekintésből is látható, hogy mennyi különféle külföldi hatás érte a szigetet, így nem is csoda, hogy sokban eltér Japán többi részétől. Még Taka is azt mondta, hogy olyan érzése van, mintha külföldön lenne :D Főleg, amikor nem értette a nyelvet. Egyik alkalommal, mikor vártuk a vonatot és két idősebb férfi beszélgetett mellettünk, mondta Taka, hogy fogalma sincs miről beszélnek xD
Már az irasshaimase - mensoure is nagyon eltér egymástól, de ami számomra még megdöbbentőbb volt, az a köszönöm. A standard nyelvben használatos Arigato gozaimasu helyett itt azt mondják: Nifeede biru, vagyis köszönöm szépen! Olyan, mintha nem is japánul lenne ^^
Természetesen a "közös" nyelvet mindenki ismeri, viszont az okinawait nem :) Néztünk is több TV műsort ezzel kapcsolatban a neten, mert mind a kettőnknek nagyon megtetszett a dolog. Az okinawai nők nagyon szépek, több híresség, mint például Namie Amuro is innen származik. Az egyik műsorban okinawai dialektusban kellett beszélnie, de nem sikerült kitalálniuk, hogy mit mond, így végül a standard nyelven is elmondta :D

Szóval valóban nagyon más világba csöppentünk és nekem nagyon tetszett. Az igaz,  hogy a várost szebbnek képzeltem el, de a történelmi hátteret tekintve nem meglepő, hogy kissé furcsa képet mutat. 
Vannak nagyon szép, már újabb épületek is, valamint régebbi és japánosabb stílusjegyeket viselő épületek és ezekhez jönnek még azok a régi épületek, amik még betonból vannak, kissé omladoznak és az oldalukon hatalmas lefolyások éktelenkednek és az egésznek inkább egy latin országbeli gettó hangulata van. Mindez keveredve egyszerre és megspékelve pálmafákkal. 
Okinawa déli fekvése miatt nagyon meleg, de mi pont tájfun időszakban mentünk (igen, a legtökéletesebb alkalom a nyaralásra x'D). Így sokszor esett az eső, de amikor nem akkor fülledt, párás meleg volt. Hozzáteszem, a helyieket egyáltalán nem zavarta a szakadó eső, kis esernyőik alatt tanga papucsban úgy flangáltak, mintha csak egy kellemes, meleg tavaszi nap lenne.
Én már kevésbé viseltem ezt ilyen jól, a hajam pedig különösen lázadt az éghajlat ellen és rövid időn belül kezdett olyan formát ölteni, mint a Jóbarátokban Monicáé mikor Barbadoson vannak... De legalább Takának tetszett :D

Meglepetésként ért minket, hogy Okinawán nem működött az utazáshoz használt pasmo kártyánk, így mindig jegyet kellett vennünk, ha vonattal akartunk közlekedni.





A reptérről Naha központjáig vonattal mentünk, nem túl hosszú út. Ez a vonat sokkal tágasabb volt, mint amit Tokyoban megszoktunk, ráadásul a sínek a magasban futottak, így a kilátás tökéletes (és borús) volt.
Elsőként a szállásunkra mentünk, hogy bejelentkezzünk és megszabaduljunk a cuccainktól. Az állomástól nem messze, nagyjából 10 perc sétára volt a szállásunk. Nagyon jó helyen volt, a közelben rengeteg tuti hely volt.
A szállásunk is nagyon tetszett, egzotikus hangulatú kis hely volt.


Kifújtuk magunkat és rögtön el is indultunk, hogy felderítsük a környéket. Majdnem mellettünk volt egy vásárló utca, így oda tértünk be elsőként. Kissé esett az eső, itt viszont menedékre leltünk miközben sok érdekességet láttunk.


Nem tartott sokáig mire megpillantottam a hírhedt okinawai piát, amiről előzőleg már sokat hallottam, a habu-shu-t! Ez arról híres, hogy igazi kígyó van az üvegben, méghozzá mérges kígyók. Okinawán sok él belőlük és évente pár ember halálát okozzák. Sok helyen vannak kint figyelmeztető táblák is, de szerencsére mi egy szabadon sikló példányt sem láttunk.



Shamisenek és dragon fruits

 Rengeteg gyümölcsös stand volt *w*

És gyorsan az utunkba akadt a goya is, ami szintén híres okinawai étel. Ez a tengeri uborka nagyon keserű, ellenben nagyon egészséges! Állítólag ennek is köze van ahhoz, hogy az okinawai emberek élnek a legtovább a világon :) Én képtelen vagyok megenni, nekem túl keserű ^^" 

Ezek a malacfejek sem tűntek számomra túl ínycsiklandónak ^^" 


Végül beültünk enni egy finom helyi rament, mert már nagyon éhesek voltunk. A helyen, ahova beültünk egy hatalmas kínai csapat volt még rajtunk kívül. A nagy vircsaftból ítélve nagyon jól érezték magukat, már nem igazán voltak szomjasak. Ugyan semmit nem értettem abból, amit mondtak, de mégis jó volt őket nézni, hogy milyen jól érzik magukat.
Amúgy egész végig mindenhol rengeteg kínait láttunk, nagyon sokan élnek Okinawán.


Teli pocakkal tovább indultunk és nézelődtünk. Megint sok érdekességre bukkanva.

Csini fű surranó :D

Mindenfelé árultak shiisa szobrokat, helyi jellegzetes szobrocskák. :)

Egyik helyen vettünk dragon fruit-ot és passion fruit-ot is, mind a kettő nagyon finom volt *w*


 Ekkor végre kitisztult az idő, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük a tengert :) Szóval vonatra pattantunk és már suhantunk is a hatalmas víz felé.



Cuki helyi manócska *-*

A legközelebbi tengerparton fürdeni ugyan nem lehetett, de nem is ezzel a céllal mentünk, hiszen a délután is már a vége felé közeledett. Viszont a pancsolás helyett kárpótolt minket a gyönyörű élővilága a tengernek. Láttunk tengerisüniket, rákokat, halakat, korallokat és még ki tudja miket. A tenger élővilága mindig ámulatba ejt és most teljesen testközelből szemrevételezhettem.



Tintahal peték, nyamm~ >__<















Levelet hozott a posta :3


Cica beült xD



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése