3 napos kirándulás indul, irány Yokohama!

Sziasztok!

Ugyan már május van, de én még mindig csak áprilisnál tartok a bloggal, sajnos eléggé elvagyok maradva szokás szerint, de szeretném minél előbb behozni a lemaradást, mert hamarosan nagyon megfognak szaporodni a beszámolásra váró események, így iparkodnom kell.

Tehát április eleje. Japánban nem szeptemberben, mint nálunk, hanem áprilisban kezdődik a tanév. De még mielőtt a szünet után újra a padba ültünk volna, Ancsival elmentünk egy 3 napos kirándulásra. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, így mind a három napon borús időnk volt, de nekünk ez sem szeghette a kedvünket, így is remekül éreztük magunkat. Láttunk sok szépet és érdekeset, na meg sok új tapasztalattal is gazdagodtunk.

Péntek reggel korán keltünk és irány Yokohama. Én már sokszor voltam, de Ancsi még nem, így mindenképp az úti céljaink között volt. Én nagyon szeretem Yokohamát, szerintem nagyon szép város, ráadásul ott a tenger is, amit imádok! :)

Yokohama Japán 2. legnépesebb városa Tokyo után. Egy jelentéktelen kis halászfaluból nőtte ki magát fontos kereskedelmi és gazdasági központtá. Amikor amerikai nyomásra a bezárkózott ország, Japán megnyitotta a kapuit a Nyugat előtt lett fontos szerepe Yokohamának, ugyanis a kereskedelmi szempontból fontos a kikötője. Ezért is nyugatias kissé a város fizimiskája, hiszen európai és amerikai kereskedők egyaránt érkeztek ide magukkal hozva a saját kultúrájukat. Valamint kínai bevándorlók is érkeztek szép számmal, így nem véletlenül itt található az egy legnagyobb kínai negyed Japánban.

Nagyjából 2 órás vonatozás után meg is érkeztünk a célvárosba, ahol köd és csúnya felhők fogadtak minket, de ennek ellenére mi lelkesen kattogtattuk a fényképezőinket és nézelődtünk.

Gyalogos körforgalom!

Első célunk az Akarenga nevezetű hely volt. Ez két, párhuzamosan futó hosszú épület. Vörös téglából épültek, innen is a neve, aka - piros, renga - tégla. Eredetileg kereskedelmi célokat volt hivatott kiszolgálni ez a két jellegzetes épület, de napjainkban éttermek, bárok és egyéb üzletek találhatók benne. Így be nem is mentünk, plázázni bármikor tudunk, csak kívülről szemléltük meg.

A két épület között tengernyi színpompás virág illegette magát, a turisták kedvelt fotózási helyéül szolgálva így.

A kis bundás modell~ Mondd, hogy csíííííz!

Innen a Yamashita Park felé vitt az utunk tovább. Útba esett a Osanbashi Pier nevezetű hatalmas, fából készült móló. A nemzetközi hajók innen indulnak. Ha szép idő lett volna biztos gyönyörű kilátás nyílt volna innen a tengerre, de így csak épp következő útjára váró Asuka II tengerjárót csodálhattuk meg, ami bizony szép méretekkel büszkélkedhet. Még sosem láttam élőben ekkora lélekvesztőt, gigantikus méretével igencsak fenséges volt.

Volt akiket a rossz idő sem tántorított el egy kis piknikezéstől a barátokkal :)

Egy kis kínai, talán étterem hajó

 

 

Az egyik kerítésen rengeteg kis lakat volt, főként pároké :)

Újabb kis séta után végül megérkeztünk a Yamashita Parkba. Betértünk egy abc-be, vettünk magunknak reggelit és egy padon ülve elmajszolgattuk élvezve a tenger nyújtotta ugyan kissé ködös, de azért szép kilátást.

Ahogy a parton sétálva haladtunk tovább megláttam egy előttünk haladó imádni való szőrgombócot, csak úgy ringott a popsija, ahogy puha mancsaival kényelmesen sétált. Persze nem csak én figyeltem fel rá, hamarosan egy egész kis rajongó tábor vette körül a csau-csaut, aki szemlátomást hozzá volt szokva népszerűségéhez. Gazdája parancsára már pózba is vágta magát a képekhez, úgy feszített, mint pók a lucernásban! Annyira édes volt és puha, legszívesebben jól meggyömöszkéltem volna, de az a sejtésem, miszerint valószínűsíthetőleg sem a tisztelt sztár eb, sem a gazdája nem örült volna eme tevékenységemnek, így csak puszta vágy maradt mindez.

 ♥ ♥ ♥

A Hikawa Maru nevezetű hajú volt a következő napirendi pont. Ugyan én kicsit több, mint egy hónapja már körbejártam Takával, szívesen megnéztem újra, főleg potom 300 yenért. Ráadásul felfedeztünk olyan helyeket is, amiket az előző alkalommal nem sikerült :)

A Japán Posta Hajózási Vállalat tulajdonában lévő óceánjáró mára nyugdíjazva lett és múzeumként várja a látogatókat. Egykoron hosszú utakat tett meg utasszállító hajóként. Első útját 1930 májusában tette meg, Kobe - Seattle útvonalon. Volt neki két testvérkéje is, de azok a II. Világháborúban sajnos a veszteségek listáját gyarapították.

Csoda kép a hajóra szállást megelőzően

 

És csoda kép már a fedélzeten!

Ancsi kapitányi felelősségének teljes tudatában :D

Egy kis morze gyakorlás, hogyha esetleg jönne az a fránya jéghegy

Komolyan veszem a fotózást!

A látogatók hagyhattak üzenetet is, amiből jó párat ki is raktak egy falra. Ezt a hajót kézzel rajzolta valaki!

Ha süllyed a hajó nagy levegő!!!

Ez alkalommal nem készítettem olyan sok képet a hajón, inkább videóztam, de az előzőleg készült képet itt megnézhetitek: klikk

A hajó nézés után a Yamashita Park másik felét is átszelve a kínai negyed, vagyis a Chuukagai volt a cél. Mellesleg nem csak Japánban számít a legnagyobb kínai negyednek, világ szinten is tekintélyes méretű. Itt nem terveztünk hosszabb időt nézelődni, csak azért egy kicsit mégis csak bepillantunk ide is, ha már Yokohamában vagyunk. Engem főként az előzőleg is evett olcsó és finom húsos batyuk vonzottak, nyamm~ Belépve ebbe a negyedbe egy teljesen más világba csöppenünk, teljesen megszűnik Japán és Kína veszi át a helyét a sok színes-díszes épülettel, nyüzsgő emberekkel, ételstandokkal.

Az eltéveszthetetlen hatalmas kínai templomot is megnéztük természetesen. Gyönyörű és apró, részletes kidolgozottsága figyelemre méltó, rengeteg idő és energia lehetett a megalkotása, de nekem még mindig túl sok, túl tömény általában a kínai templomok díszítése.

 

Készül a kép..

és az eredmény :D

A kínai negyedben minden pandás

 

Mire itt is kinézelődtünk magunkat már javában a késő délután derekán jártunk, így visszafelé indultunk, Yokohama Minato Mirai elnevezésű városrészére. Ez az újabbik városrész, leginkább üzleti negyed teli felhőkarcolókkal. Itt található Japán második legmagasabb épülete, az ezáltal szimbolikussá is vált Landmark Tower. Csekély 4 méterrel maradt le az Osakában lévő Abeno Harukastól. A legmagasabb építmények sorában pedig a 4. helyet foglalja el Japánban, az első pedig a SkyTree, amit a Tokyo Tower követ.

Valamint ebben a városrészben található a Cosmo World névre hallgató mini vidámpark szerűség is, a szintén jelképpé vált Cosmo Clock óriáskerékkel, ahonnan gyönyörű a kilátás. Még 2011-ben ültem rajta, ezúttal viszont a hatalmas köd miatt nem sok értelme lett volna felülnünk rá. Ráadásul az erős szél miatt amit a legjobban vártunk, a hullámvasutazás is elmaradt, mert leállították. :(

Persze azért feltaláltuk mi magunkat. Először is fényképek hadát lőttük el a gyerekek részére fenntartott játékok közül leginkább Pikachuval, valamint a párok számára kialakított, virág szívecskével körbevett, romantikus padon. Először selfie készítéssel próbálkoztunk, de aztán arra járt egy pár és felajánlották, hogy késztenek rólunk képet. Szegények, nem tudták mire vállalkoztak xD Némely beállítással fenn áll a lehetősége, hogy elgondolkoztattuk őket kapcsolatunk mélységeiről :'D

Elefánik útközben

 

 

♥ ♥ ♥

 

♥ ♥ ♥

Itt található a világ egyik legnagyobb kaleidoszkópja is, amit szerencsére az idő sem befolyásol, így azt céloztuk meg.

Az egész egy hatalmas tükör labirintus, amiben meg kell találnod a saját horoszkópodnak megfelelő pecsételő gépet és azzal lenyomatot készíteni a bejáratnál kapott papírra. Ez igen jó játéknak bizonyult, olyannyira, hogy miután mind a ketten becserkésztük a masinát még jó ideig bent időztünk és bújócskáztunk. Nagyon vicces volt, hogy amikor teljes meggyőződésem volt, hogy na most tényleg az igazi Ancsit fogom elkapni, végül egy tükörre kenődtem fel és szintúgy fordítva xD Kedvencem amikor szinte egymás mellett állva, de mindketten a rossz irányba mutatunk, hogy "Megvaaagy!!!" XD

A kijárat megtalálása se ment elsőre. Végül én megtaláltam, de Ancsi elvesztett, így visszamentem érte, de akkor meg az út veszett el, ahonnan jöttem xD Végül azért csak kitaláltunk és egy olyan terembe jutottunk, amit nem bírtunk megállapítani, hogy mekkora is lehetett valójában a rengeteg végtelenített tükörnek köszönhetően, de valószínűleg igazándiból pici.

Miután kijátszottuk itt magunkat irány a játékterem még egy kis játékért. Nekem itt sikerült kihalásznom egy kis hörit első próbálkozásra, valamint egy korilakkumát második próbálkozásra :D

Valamint végre kipróbáltam a rendes, játéktermi táncpadot is! *w* Otthon van táncszőnyegem, de sajnos már rég nem használtam, mert túl sok helyet foglalt el a program a zenékkel együtt a gépemen. Úgyhogy most nagyon élveztem, hogy újra ugrálhattam egy jót és egész jól ment, bár csak kezdő szintet próbáltam ^^

Ééééés végre elkészült az első közös purikuránk is!! *-*

Igen, ezt bizony jól látjátok! Mi rettentő kemények vagyok a játék pisztolyokkal!

Készül már a purikura~

És az eredmény ♥

Már elég késő volt mire innen is távoztunk. Az utazásba egy kis bűnözés is belefér, úgyhogy egy Mekibe ültünk be és vacsiztunk meg. Már éjfél körül járhatott az idő mikor a nagyjából 30 perc sétára lévő szállásunk felkutatására indultunk.

A Landmark Tower és a Cosmo Clock

Aznapi szállásunk a japán tapasztalatgyűjtésünk egy újabb nagy lépcsőfoka volt, ugyanis egy manga cafe-ban "szálltunk meg". A legolcsóbb szálláslehetőség, általában azok veszik igénybe, akik lekésték az utolsó vonatot, vagy buli után az első vonatig megakarják húzni magukat valahol. Sajnos az utóbbi időben vannak, akik életvitel szerűen laknak ezekben a túl otthonosnak és komfortosnak erős túlzással sem nevezhető helyeken, mert olcsóbb, mint a havi lakbér. Kis zugok vannak egymás mellett, amiben vagy egy nagy irodai szék, vagy ágy fogad, ártól és attól függően, hogy időben érkeztél-e. Mindegyikben van számítógép gyors internettel, valamint manga cafe lévén természetesen tömérdek manga is van, mindegyik szabadon olvasható. Az italpult önkiszolgáló és szabadon használható, valamint némi nasit is árusítanak.

Sajnos mind a ketten elfelejtettünk képeket készíteni, de itt van pár a netről:

Zuhanyzási lehetőség is van, mi éltünk is vele. Voltak ezzel kapcsolatban félelmeink, de felesleges volt, ahogy Japánban általában, itt is tisztaság fogadott minket. Sőt! Minden egyes ember után egy gyors takarítás végeztek és készítettek ki patyolat tiszta, hófehér törölközőt, fogkefe-fogkrém csomagot. Természetesen tusfürdő és sampon, balzsam is volt. És megint csak sőt, sminklemosó is, gondolva a hölgy vendégekre is! Na meg hajszárító. A fürdés végeztével a törölközőt egy nagy szennyes kosárba kellett rakni. Én már dobtam is volna bele nagy elánnak amikor felemelve a tetejét azt látom, hogy a használt törölközők szépen takarosan meghajtogatva várják, hogy vigyék őket a mosásba. Szóval én is fogtam magam és szépen összehajtogatva helyeztem a többi törölköző tetejére a sajátomat.

Azt leszámítva, hogy egy íróasztal fotelben töltöttük az éjszakát, nem is volt rossz. Tudtunk aludni is valamennyit, én benyomtam az Így neveld a sárkányodat a gépen és azt hallgatva aludtam el. Reggel magam is meglepődtem rajta, hogy egész friss voltam, azt hittem, hogy teljesen zombi üzemmódban leszek. Természetesen azért nem ért fel egy rendes alvással és túl gyakran nem szívesen alszik ilyen helyen az ember, de néha belefér, amikor spórolni akarunk a szálláson. Na meg tapasztalatnak se volt utolsó :)