Ösztöndíj átadó ceremónia

Sziasztok!

Ha már itthon fekszem betegen, gondoltam kicsit pótlom a lemaradásaimat, úgyhogy itt a következő  beszámoló :)

Még Szeptember 30-án hivatalosak voltunk a "Scholarship Awarding Ceremony" nevezetű eseményre, amit az egyetem Tokyoban lévő kampuszán rendeztek.

Reggel 8-ra kellett Kawakado állomáson találkoznunk Ogata-sannal, aki ugye a reptéren is várt minket. Japánban 10 perccel a megbeszélt időpont előtt illik ott lenni, így meg is jelentünk 7.50-kor a csinos fekete zakónkat felöltve a megbeszélt helyen. Ogata-san is megérkezett pár perc múlva és már indultunk is. Sakadoban át kell szállni, és a srácok is ott csatlakoztak be hozzánk, majd Ogata-san tartott egy rövid tájékoztatást a napról.

Még egy átszállás várt ránk Wakoushiban, onnan már a Yurakcho vonalon haladtunk tovább, ami zsúfoltabb volt már jóval, mint amit itt vidéken megszoktunk, de a régi reggelekhez képest, amikor még Ryogokuba jártam suliba, ez semmi se volt. Kojimachi állomáson szálltunk le, ahonnan nagyjából 3 perc séta volt a JIU Kioicho kampusz. Jövőhéttől már itt is lesznek óráink, úgyhogy legalább most már könnyen odatalálunk majd :)

Egy rövid eligazítással kezdődött az egész, valamint bemutatták azoknak, akik majd minket képviselve átveszik az oklevelet, hogy miként tegyék ezt. Majd már vonulhattunk is fel az ünnepség helyszínére ahol szépen lehelyeztük hátsó felünket az előre meghatározott székünkre, amit nekünk persze be kellet tudnunk azonosítani az előzetesen ismertetett sorszámunk alapján. A székeket a terem közepén helyezték el. Bevonulásunkat a terem két oldalán helyet foglaló iskolai vezetőség és a tanárok szemének kereszttüzében hajtottuk végre, úgyhogy bíztam benne, nem most fogok felbukni és pofára esni. Szerencsére sikerült kivitelezni a manővert minden gond nélkül. 

Először pár, szerencsére nem túl hosszú beszédet hallgattunk meg, majd ezután két társunk, egyikük a JU-t, vagyis minket, másikuk pedig a JIU-t képviselte és mondott beszédet.

Ezek végeztével jöhetett az oklevelek átadása. Országonként történt az átadás. Az adott országból érkezett diákok felálltak, majd a képviselőjük átvette az oklevelet és kapott mellé egy csinos szalagot is. Miután az összes képviselő birtokba vette a plakettet, közös fotók készítése volt a következő napirendi pont. Amikor már úgy érezték, hogy elég fotó készült, akkor jött a fotózás második felvonása, ahol az egész diáksereg és a vezetőség közösen pózol. Nem volt egyszerű összehozni, de végül csak sikerült. 

Ezt követte, hogy az igazgató asszonynak, akinek tulajdonképpen köszönhetjük, hogy itt vagyunk, átadtuk az ajándékainkat. Nagyon kedves volt, mint mindig, váltott velünk pár szót és kaptunk ajándékba könyvutalványt.

Ezután az egész tanári kar bemutatásra került, némelyikük még némi humort is csempészett bele.

Ezzel vége is volt az eseménynek. Nem tartott sokáig, hiszen mind a vezetőség, mind a tanárok igen elfoglaltak. Mi pedig nem bántuk, hogy gyorsan szabadultunk.

Pár emelettel lejjebb Ogata-santól megkaptuk mi is az okleveleinket. Szép, kalligráfiával írt és bekeretezett oklevelet kaptunk, biztos hogy életem végéig a szobám falát fogja díszíteni.

Már mindenki megéhezett ekkora. Kaptunk a menzához ebédjegyet és választhattunk mit szeretnénk. Én csirkét rizzsel és salival. És természetesen miso leves is járt hozzá.

Mikor mindenki befejezte az ebédet Ogata-san még tartott egy kis tájékoztatót a következő programokról, majd mehettünk ahova szerettünk volna.

Eredetileg úgy is terveztük, hogy Tokyoban megnézünk ezt-azt Ancsiékkal, de sajnos akkor meg a hasam makacsolta meg magát és elég rosszul voltam egész nap, meg már előző nap is. Nem tudom miért sztrájkol a szervezetem. Évente egyszer ha beteg szoktam lenni, most meg 1 hónapon belül kétszer... Ez nem volt annyira vészes, na de akkor is. Előző alkalmakkor, mikor Japánban éltem sose volt semmi gond, úgyhogy nem értem én ezt. Na mindegy, így végül sajnos nem tudtam csatlakozni a városnézéshez, hanem jöttem haza pihenni. Persze mondanom se kell, hogy másnapra a hasfájásomnak nyoma se volt...