Vegyes felvágott

Sziasztok!

Végre itt a péntek, már nagyon vártuk mindannyian, mert ez a hét is úgy telt el, hogy alig volt egy szusszanásnyi időm se. Ebben a legrosszabb az, hogy nincs időm beszélni azokkal, akikkel szeretnék. Ráadásnak ott az időeltolódás is... Amikor lenne egy kis szabadidőm tuti, hogy épp mindenki alszik a világ másik felén ^^

A másik pedig, hogy Takával sincs időm találkozni ;__;

A chibai hétvége után kezdődtek el a tokyoi óráink. Az utazgatással elég sok idő elmegy és elég későn szoktunk hazaesni, főleg ha még boltba is kell menni hazafelé. Az órák egész érdekesek, bár az még a jövő rejtélye, hogy angolul miként fogok egy 4-5 oldalas esszét írni japán irodalmi témában ^^

Ezen a héten jött az egyetemünkre a cseh miniszterelnök, így megint meg kellett jelennünk a kosztümünkben és bájos mosoly keretében a cseh zászlót lengetve üdvözölni az uraságot. Majd egy hosszú előadást végigülni, amin mi Ancsival sikeresen bealudtunk. De szerencsére ez itt normális :D Ma az egyik óránkon egy japán srác még horkolt is, amíg fel nem riadt a saját maga keltette zajra xD Persze mi meg pukkadtunk a nevetéstől :D

Amúgy amióta itt vagyunk többet volt majdnem rajtam kosztüm, mint egész eddigi Földi pályafutásom alatt. Mindennek rendezvényt, ceremóniát, előadást kell tartani és feszíteni puccba vágva, mint pók a lucernásban.

Múlt hét előtti héten is, az egyetlen délutánunkra, ami szabad lett volna még kivételesen, a csütörtökire jól beraktak nekünk egy újabb popsinyaló eseményt, mert küldött az egyetemere két tanárt a drága kormányunk. Igaz, hogy a japánok egyet kértek, de kaptak kettőt is!

A két új magyar tanár a tokyoi kampuszon tanít, így gyanítjuk, hogy következő félében megint kapunk oda kötelező órákat.

Más téma.

Már tavaly óta vártam, hogy ha sikerül megnyernem az ösztöndíjat, akkor a halloweent Shibuyán szeretném tölteni. Eszter küldött róla egy videót és rögtön eldöntöttem, hogy ha itt leszek, bizony ki nem hagyom!

Vásároljunk halloweenre :D

Taka is várta már a halloweent, el is mentünk egyik kedd estefelé Akihabarába venni ruhát. Hosszas válogatás és egy kávézóban megejtett matcha latte pihenő után végül egy csini kis ruha mellett döntöttünk, cica lány lettem volna, rózsaszín szemekkel. A tervek szerint egy jó kis klubban reggelig partyztunk volna, de a szép terveinket az iskola persze romba döntötte, ugyanis másnap reggelre berendeltek minket a suliba. Szombat reggel nekünk már dolog volt és nem értem volna vissza. Mikor kiderült, hogy vannak akik kibújtak a dolog alól és mondtam, hogy na akkor én is lelépek és inkább Takával megyek a tokyoi éjszakába kiderült, hogy Takát már beosztották melózni, így dugába dőlt a tervünk ;__;

A tervezett és végül meghiúsult style:

nyann~nyann~

Egyik vasárnap délután Takával és ez egyik barátjával elmentünk vízipipázni.

Odaérek a megbeszélt helyre, nézelődök, sehol nem látom Takát, gondoltam biztos mindjárt érkezik. Ekkor odalép hozzám egy ismeretlen japán srác. Kissé meglepődtem, de gyorsan küldött felém egy kedves mosolyt, és kérdezte, hogy én vagyok-e Taka barátnője. Ekkor megkönnyebbültem, mert már kezdtem azt hinni, hogy megint egy "á, ott egy külföldi, szedjük fel" emberke talált meg, mint legutóbb is Ikebukuroban. Épp kerestem, hogy merre is kell mennem, így először észre sem vettem, hogy hozzám beszél a mellettem álló, kb negyvenes pasas. El akart hívni kávézni, mert hogy ő most pont ráér. :'D Ehh, hát köszönöm, de nem ^^

Miután kiderült, hogy nem egy újabb kéretlen alakról van szó, kellemesen elbeszélgettünk Taka érkezéséig Reoval. Sőt, egy édes korilakkumát is kaptam tőle, mert hallotta Takától, hogy mennyire szeretem. Milyen figyelmes, bár  ez még csak a kezdet volt! De arról majd később :)

Szóval miután Taka is befutott elindultunk hármasban és először egy magas épület tetejére mentünk fel, hogy megnézzük az éjszakai Tokyot innen is. Pont a Sensouji templomra és az előtte lévő kivilágított bazársorra nyílt a kilátás :)

Végül megcéloztuk a hangulatos kis kávézót, ahol lehet vízipipázni is, és még egy édes labrador is van, Mon-chan *w*

Elsőnek egy indiai teát kértünk, ami európai szemmel sem ránézésre sem ízre nem tűnt teának, ellenben nagyon finom volt! Később pedig én egy Malibut a srácok pedig valamilyen speckó sört rendeltek.

Vízipipából pedig a mangós mellett döntöttünk, mert az volt a legédesebb. Kb 3 órát ott tölthettünk a fincsi italainkat szürcsölgetve, füstöt eregetve és jókat kacarászva, Reo nagyon jó fej :) Egyik legviccesebb volt, mikor mondta, hogy látott egy műsort Magyarországról a TV-ben. Na már most látott benne valamit, de nem tudja, hogy elhiggye-e, így most megkérdezni. El nem tudtam képzelni, mi lehet az. Végül a nagy kérdés: A magyarok tényleg zsírt kennek a kenyérre? És megeszik? xDDDD És hozzá az a hitetlenkedő fej, hát gurultam a nevetéstől xD Mikor mondom neki, hogy bizony, mifelénk ilyeneket is esznek, még mindig nem tért magához a csodálkozástól, és a kenyérkenést imitálva újra elismételte a kérdést, még inkább tágra nyílt szemekkel :D Nehezen tudta feldolgozni, hogy ekkora kalóriamennyiséget képesek vagyunk bepuszilni ^^

Taka és Mon-chan *o*

Fincsi indiai teáink

A Rilakkuma csapatom új tagja~

Nagyon jó este volt és örültem, hogy megismerhettem Taka egyik barátját is :) Aki ráadásul nem is kis dologgal lepett meg! Szóba jött, hogy még nincs telefonom, ezért nem is tudott nekem szólni Taka, hogy késni fog egy kicsit, csak Reonak. Erre Reo rögtön felajánlotta, hogy neki van gy iPhone 4-e, és szívesen nekem adja, mert ő már nem használja. Tudom, hogy itt az már kb játék telefonnak számít és elavult, de először nem akartam elfogadni persze, de nagyon lelkesen ajánlgatta. Végül nem maradtunk semmiben, de másnap már el is kérte a címemet, hogy feladja nekem postán. Nemhogy én fizetnék érte, de még ő kerítette pénzbe, hogy eljusson hozzám a kütyü! Nem tétlenkedett sokáig, rögtön el is ment és postázta egy limitált kiadású KitKat társaságában a telekommunikációs kézi készüléket, amit rákövetkező nap a futár egy dobozban át is nyújtott nekem. A doboz rejtett még egy hordozható töltőt is, ami itt Japánban kb mindenkinek van. Mondhatni egy második, külső akksi, így a táskában is tud töltődni a telefon. Hihetetlen, hogy ennyire kedves emberek vannak, ezt nagyon meg kell hálálnom neki!

Még nem volt se időm, se anyagi fedezetem hogy bemenjek és megvegyem hozzá a net előfizetésemet, de remélem oda is eljutok már végre hamarosan :) De az első lépsé már legalább megvan \(^o^)/

A csomag tartalma

És mivel a 100 yenes boltokkal sajnálatos módon függőségben szenvedek, már egy mickey egeres fityegő és tegnap egy pöttyös masni is került rá *w*

Japánban a 100 yenes bolt viszont tényleg 100 yenes, nem úgy, mint az otthoni 100 Ft-os boltok, ahol minden ratyi és még csak véletlenül sem 100 Ft... Itt jó és tényleg használható dolgokat árulnak, valóban 100 yenért. Vagyis egész pontosan 108 yenért, mert a +8 yen az az adó. (Igen, itt csak 8% az ÁFA!) Ami még itt érdekes, hogy általában az adó nincs benne a termék kiírt árában. Sok boltban úgy vannak kint az árak, hogy ár és alatta zárójelben a tejes összeg, adóval együtt. Majd csinálok is róla képet :)

Ez most ilyen vegyes bejegyzés lett, remélem hamarosan hozom a következőt is~

Addig is mindenki vigyázzon magára! ♡


A zsíroskenyeres, Magyarországot bemutató műsort itt meg tudjátok nézni: