Látogatás a Császári Palotában ☆

Sziasztok! ✿ฺ

Január 2-án felkerekedtünk, hogy látogatást tegyünk a Császári Palotába, ahova egy évben kétszer léphet be a nagyérdemű: az egyik időpont december 23., a császár születésnapja alkalmából a másik pedig január 2. az új év alkalmából.

A császár székhelye évszázadokon keresztül Kyoto volt és a hatalmat valójában a sógun gyakorolta. Azonban a sógunátus bukása után az akkori Edo-kastélyba, a mai Császári Palotába költözött át a császári család és él azóta is ott. Sok átalakításon esett át azóta a palota és a császári család rezidenciájának múltja sem nyúlik vissza olyan régre, mint a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes többi részéé. Nehéz elképzelni, hogy Tokyo egykor egy jelentéktelen kis falucska volt, Tokugawa Ieyasunak és Meiji Császárnak köszönheti felemelkedését. Tokugawa áthelyezte az akkor még Edo nevű városba a székhelyét és ezt követően indult a város fejlődésnek. Majd mikor a mindössze 17 éves Meiji Császár Edoba költözött nevezte át a várost Tokyonak, vagyis keleti fővárosnak. Sajnos az eredeti palotából mára kevés rész maradt meg a sok tűzvész miatt, ami Tokyoban pusztított. 

Az egykori sóguni erődítményt egy hatalmas vizesárok veszi körbe és hajdan több ellenőrző ponton kellett keresztül haladnia annak, aki szeretett volna a sógun elé járulni. Ez ma sincs másképp, aki be akar jutni, azt bizony több ponton is ellenőrzik. Miután Esztiékkel találkoztunk a Tokyo állomáson rögtön a palota felé is vettük az utunkat. Hatalmas tömeg volt és hamarosan már egy japán zászló birtokában haladhattunk tovább, amit lelkesen osztogattak a látogatóknak. Ezután következett két ellenőrző pont is, ahol belekukkantottak a táskákba, végigtapiztak (a nőket női őrök), sőt Ancsinak még a kameráját is be kellett kapcsolnia. 

A várat körbevevő vizesárok

A várakozó tömeg egy része

Már látszódik a palota egy kis részlete

Már mindjárt bent vagyunk!

 Az ember áradat lassan hömpölygött a cél felé, de végül csak bejutottunk és megkezdődött a várakozás. Nagyjából fél órát várhattunk az eseményre, amiért azon a napon tömegek özönlöttek a palotába: A császári család megjelenik és köszönti népét egy rövid beszéddel és integetéssel. Ezt a tömeg hangos éljenzéssel és a kapott zászlók lengetésével viszonozza, kimutatva szeretetüket a császár és családja felé, akit mélységes tiszteltet övez. Úgy tartják, hogy a császár Amaterasu Napisten leszármazottja, és bár a császár a II. VH után lemondott isteni származásáról, a nép hitét ettől még nem lehet elvenni :) Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a császári vérvonal folytonos, nem volt Japán történelmében külső vérvonalból származó trónbitorló. Na meg azért az is közre játszhatott, hogy valódi irányítói és politikai hatalmat nem igen birtokolt, inkább a japán nép egységének szimbóluma volt mindig is. Jelenleg Akihito császár van a trónon, aki a 125. japán császár és a világon jelenleg az egyetlen császár. Uralkodásának kezdetétől számítjuk a Heisei-kort, így jelenleg Heisei 27 van. Hivatalos helyeken nagyon sokszor nem a más országokban használatos évszámot, jelenleg a 2015-t használják, hanem ezt a számítási módot. Én Heisei 2-ben születtem (nem kiszámolni az életkoromat!), többször is hivatalos helyeken születési dátumhoz ebben a formátumban kérték.

Ez a hosszú épület előtt gyűlik össze a tömeg a császári családra várva

A császári család

Lelkesen lengette mindenki a zászlóját

Már kifelé araszol a tömeg

A palota a modern épületek ölelésében
Tipikus Japán: a hagyomány és a modern keveredése
Imádom ezt a kettősséget

 Miután sikerült kivergődni az emberi tengerből még elmentünk enni. Végül Mekiben kötöttünk ki, néha kell az is ^^ Útközben elhaladtunk a Nippon Budokan nevezetű hatalmas sportcsarnok mellett is, ami főként azért érdekes, mert Eszter férje, Hiroto azt mondta, hogy valószínűleg hamarosan lebontják, mert már régi o___o Az ország tradicionális küzdősportjainak népszerűsítése érdekében épült monumentális épületet 1964-ben adták át és kívülről nézve tökéletes állapotnak örvend, így értetlenül álltunk az új információ birtokában. Remélem, hogy csak valami kósza hír és nem bántják szegényt. >__<

Ekkoriban az utcákon mindenhol a bejáratok mellé kihelyezett 3 bambuszból és még egyéb dolgokból álló díszítések voltak. Ezt kadomatsunak hívják. Jellegzetesen a 3 bambuszból és fenyőágból áll. A fenyőág a hosszú életet, míg a 3 különböző hosszúságú bambusz az eget, az embereket és a földet jelképezi. Szerepe, hogy üdvözölje és befogadja az új év istenségeit.

Kadomatsu

Az evés végeztével búcsút vettünk Eszteréktől és Ancsival következő úti célunk, egy onsen felé vettük az utunkat. Olyan osent néztünk ki (egész pontosan Ancsi nézte ki), amelyik azon a vonalon van, ami útba esik hazafelé. Az állomástól némi sétára volt az onsen, és sajnálatos módon szemben vele egy nagyobbacska áruház is volt. Gyorsan ki is szúrtuk, hogy bizony Daiso, vagyis egyik kedvenc 100 yenes üzletünk is lapul az épület belsejében, így először ott ejtettünk egy kis kitérőt ^^

Majd következett az onsen *o* Ancsi most volt először, így kissé izgult, hiszen a japán fürdőkben ruha nélkül szokás megmártózni a forró termálvízben. Természetesen férfiak és nők külön vannak, bár előfordulnak koedukált fürdők is.

Belépéskor rögtön megváltunk a cipőinktől és elhelyeztük egy kulcsos kis szekrényben. Ezután mehettünk tovább a recepció részre, ahol megkaptuk a beléptető jegyünket. Innen tovább az öltözőbe, ahol jelen esetben ugye csak vetkőztünk. Kissé szégyenlősen mi magunk köré tekertük a törölközőt és úgy mentünk be a fürdő részbe, ahol először is egy alapos mosakodás a megfelelő eljárás. Egy tükrös zuhanyzó rész van, ahol kis sámlira ülve az ember szépen tisztára csutakolja  magát. Ehhez minden van kitéve: tusfürdő, sampon, balzsam.

A képet természetesen nem én készítettem, a netről halásztam egyet, de hasonló volt ahol mi voltunk is :)

Miután az ember patyolat tiszta lett lehet bemenni a forró vízbe és áztatni magunkat. Mi a kinti medencét választottuk. Nagyon kellemes és hangulatos volt a januári esti hidegben kint ücsörögni a gőzölgő kis medencében ^^ Azért voltak döbbent pillantások, hogy két külföldi lány is ücsörög a medencében, de kedvesen mosolyogtak, sőt egy 60 év körüli hölgy még beszélgetésbe is elegyedett velünk, nagyon kedves volt :)

Nagyjából 25-30 percet ücsörögtünk, addigra kellően kimelegedtünk és jól esett a hidegben visszamenni a benti részlegbe. Ott még vettünk egy zuhanyt, majd mentünk öltözni.

Nagyon szeretek onsenbe menni, utána mindig annyira felfrissül az ember ( *⋂‿⋂*)

Sajnos tetoválással a legtöbb onsenbe tilos a belépés, nekem pedig kettő is van, bár nem túl nagyok. Azért így is izgultam, de szerencsére nem vették észre őket, bent pedig ragtapasszal lepleztem őket ^^" Ez már bevált módszer, máskor is így mentem be az aqua parkba (o^^)o

Egy újabb csodás nap volt ❤