A hazaút~

Sziasztok Bogyeszkák :3

Már hamarabb megszületett volna ez a post, de kitolt velem ez a fránya blogspot (>_<) Megírtam már kb félig a bejegyzést, amikor véletlen kimozdult a laptop zsinórom, és mivel nem volt benne akksi kikapcsolt a gépem. De a blogspotnak automatikusan mentenie kellett volna, viszont a kis gonosz ezt elmulasztotta, így most írhatom újból...

Nya, tehát elérkezett az indulás napja, vagyis inkább hajnala, mert nagyon korán kellett kelni, hogy időben kiérjünk a reptérre. Nem vagyok egy korán fekvő típus, és még ha megpróbálok időben lefeküdni se tudok elaludni. Az én álommanóim ilyen kis rakoncátlanok, hogy csak későn hajlandóak munkába állni ^^ Így úgy döntöttem inkább le sem fekszem, mert 1-2 óra alvás után csak még punnyadtabb leszek ^^

Jól megpakolva indultunk a reptérre. Minden kezem teli volt, így a hatalmas plüss nyuszim a hátamon utazott Seung-chan nem túl nagy örömére, mert közölte, hogy ciki és inkább ott kellene hagynom. Kizárt :D Ismerhetne már annyira, hogy tudja, nagyon nem hat meg, hogy ciki :DD

A reptérre kissé késve sikerült megérkezni, így nem sok időnk marad. Egyből becsekkoltam és már mennem is kellett befelé a kapun. Ráadásul azzal is elment egy kis idő, hogy túlsúlyos volt a csomagom és rá kellett fizetni ^^"

Az ellenőrző kapukon gyorsan átjutottam. Az útlevél ellenőrzésnél a pasinak különösen tetszett a nagy Rilakkuma plüssöm, meg is kérdezte, hogy "Onee-san wa Rilakkuma ga suki desuka?", vagyis "A fiatal hölgy szereti  Rilakkumát?" :DDDD Amúgy minden japánnak nagyon tetszett, a repülőre felszállva is minden felől záporoztak felém a mosolyok :DD

Így harmadik alkalommal már könnyebb volt haza térni és búcsút inteni Japánnak, mint előtte. Már eltudom hinni, hogy ez nem egyszeri csoda volt az életemben, tudom, hogy vissza fogok  még térni szívem csücske országába. ♥

A legnehezebb pillanat az utolsó lépés volt. Ahogy azzal a lépéssel felléptem a repülőre, már nem érintettem többé Japánt.

A repülő út elég kellemesen telt, bár eddig ez a repülőtársaság nyert meg magának a legkevésbé. Eléggé szűk volt a hely, nem voltak jó filmek és nehezen is volt kezelhető a beépített mini képernyő. Végül a zenék közt találtam egy jpop részleget, ami meg volt fűszerezve némi kpoppal is. Ezt a kb 20 számból álló lejátszási listát hallgattam meg többször is, miközben aludni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.

A mellettem ülő japán lány kedves volt, többször is beszélgettünk.

Végül több, mint 11 órás út után landolt a gépünk Rómában.

Eredetileg 45 percem lett volna az átszállásra, de negyedkor még csak földet ért a gép, így lerövidült az amúgy is szűkös időm 30 percre o_o Rendesen paráztam, hogy engem tuti ott fog hagyni a gépem. Leszállva a következő sokk az volt, hogy vonatra kellett szállni, de gőzöm nem volt melyikre. A csordaszellem jegyében követtem a tömeget, hátha ők okosabbak, mint én. Szerencsére a jó irányt sikerült megtalálni. Rövid utazás után sodródtam a tömeggel tovább a mozgólépcsók felé. Azon lefelé utazva figyelmes lettem rá, hogy egy reptéri alkalmazott kezében Budapest táblával kiabálja is fővárosunk nevét, én meg ugrálva-kalimpálva igyekeztem jelezni a tömegben, hogy éééén, én szeretnék eljutni oda. Sikerült is oda kecmeregnem hozzá, erre ő közölte, hogy kövessem és egy futóversenyzőt meghazudtoló sprintet nyomott, amit nekem kicsit nehezebben sikerült kiviteleznem annyi cuccal ^^"

Szerencsére csak rövidtávfutásról volt szó a közelben parkoló golfkocsira hajazó járműig. Ebbe gyorsan bepattanva már süvítettünk is hangos dudálás közepette. Rendesen nyomta neki a csaj, csak úgy ugráltak előlünk az emberkék xDD

Gyorsan célba is értünk, soron kívüli útlevél és csomagellenőrzés után már rohantam is tovább és igyekeztem minél gyorsabban megtalálni a beszálló kaput. Mikor végre megtaláltam és fellélegeztem, látom ám, hogy menetiránynak nem Budapest van kiírva .___. Pedig a jegyen az a kapu szerepelt. Majd egy kivetítőn felfedeztem, hogy átrakták az indulást egy távolabbi kapuhoz... Futás tovább és még épp időben érkeztem :DDD

Rekord sebességgel így lezajlott az átszállás is, és kb 1,5 óra után már landoltunk is Budapesten.

Ott várt már rám Riyu, aki megkért hogy hozzak neki mochit és dangot, így azt jött átvenni :3 Majd rögvest Lana és Hina is befutott *w*

Közben anya is hívott, hogy mindjárt ott van a fenti parkolóban, menjünk ki oda, így nem kellett venni drága pénzért parkolójegyet :3

Jó volt újra anyával és Hináékkal lenni, hiányoztak már  ♥

Riyut elvittük a buszhoz, majd haza felé vettük az irányt egy kis kitérővel. Lana és Hina pedig jött hozzánk, de ez majd a következő bejegyzés témája lesz :)

Csodálatos 5 hetet töltöttem újra Japánban, amiért nagyon hálás vagyok Seung-channak.
Az első két hét volt a legjobb, amikor Natsu is ott volt. Végre az az álmom is megvalósult, hogy egy barátnőmmel együtt juthattam ki. Remélem Natsuval és a többiekkel is lesz még alkalmam újabb élményeket szerezni Japánban *-*

I ♥ 日本