Yo!
Hétfőn megérkezett a COE dokumentumom, ami alapján kiállítják a vízumot. Így kedden fel is mentünk a Nagykövetségre. Nem ott van, ahol a többi nagykövetség, hanem Budán, egy nagyon szép, csendes és nyugodt környéken. Illik a japánokhoz :)
Egy kutatóval egyszerre érkeztünk, csak Ő már átvenni jött a vízumát, így tudta a járást és elkalauzolt minket a konzuli osztályra :) Kedves volt :)
Amíg ő megkapta a vízumát, én kicsit szétnéztem, és awww *-* voltak olyan szép japán babák, tradicionális viseletben *-* na meg a császári pár is. És reeeengeteg könyv. Neki is álltam egy japán mesekönyvet olvasni ^^
Elég gyorsan sorra is kerültünk. Ki kellett még tölteni egy papírt, aztán bevette egy igen kedves hölgy a többi papíromat is. Majd várni kellett, hogy a konzul is ránézzen, hogy minden oké-e. Addig megint olvastam :) Szerencsére minden rendben volt, így végeztünk is. De még az igen kedves hölggyel, Katalinnal még beszélgettünk egy kicsit :) Szerencsére nem várt senki, így sok mindenről tudtunk beszélgetni. Katalin 6 évig élt kint Japánban. Látszik rajta. Na nem a szemállásán :P Nagyon kedves, segítőkész és közvetlen. Tehát nem olyan magyaros xD
A nagykövetségről apáékhoz mentünk. Még megálltunk a Budai várnál sétálni egy kicsit. :) Nagyon szép volt csak hideg >.< Onnan viszont apáékhoz jó sokáig tartott oda érni, de nem csak azért, mert Budapest másik fele, hanem ugye a szörnyű közlekedési viszonyok miatt :S na meg mert bunkó módon vezetnek az emberek, és az pl hogy beengedjenek, majdhogy nem elképzelhetetlen... Mi többször is beengedtünk emberkéket, de csak a külföli rendszámú autók villogtak, hogy köszi...
Mikor oda értünk apa még nem volt otthon, de Mama és az unokatesóm igen. Aztán 7felé apa is megérkezett. Annyit nevettem rajta xD voltak vicces megszólalásai :D Jól éreztem magam :) Végül éjszaka 1órakkor indultunk haza :P 3ra ágyban is voltunk :P
Ma pedig tanítás után a buszon összefutottam Tibivel, aminek nagyon örülök ^^ Mikor meglátott már teli szájjal vigyorgott, és a nyakmaba ugrott, hogy már csak 1,5 hééét :D mondom van az 2 is xD Teljes fel volt spanolva és csillogtak a szemei :D Kb mintha Ő menne :D És állandóan kérdezgetett, hogy mi meg hogy. Nagyon jól esett, hogy tényleg ennyire örül neki, hogy ilyen lelkes ^^ És ettől most én is megint fellelkesültem, mert be kell vallnom, mostanában inkább féltem, mint lelkes voltam ^^ Persze az egy percig se fordult meg, hogy nem szeretnék menni, mert biztos vagyok benne, hogy igen, csak kicsit a para eluralkodott. De most feltöltődtem Tibi által lelkesedéssel :)
Chuuuu~
Hétfőn megérkezett a COE dokumentumom, ami alapján kiállítják a vízumot. Így kedden fel is mentünk a Nagykövetségre. Nem ott van, ahol a többi nagykövetség, hanem Budán, egy nagyon szép, csendes és nyugodt környéken. Illik a japánokhoz :)
Egy kutatóval egyszerre érkeztünk, csak Ő már átvenni jött a vízumát, így tudta a járást és elkalauzolt minket a konzuli osztályra :) Kedves volt :)
Amíg ő megkapta a vízumát, én kicsit szétnéztem, és awww *-* voltak olyan szép japán babák, tradicionális viseletben *-* na meg a császári pár is. És reeeengeteg könyv. Neki is álltam egy japán mesekönyvet olvasni ^^
Elég gyorsan sorra is kerültünk. Ki kellett még tölteni egy papírt, aztán bevette egy igen kedves hölgy a többi papíromat is. Majd várni kellett, hogy a konzul is ránézzen, hogy minden oké-e. Addig megint olvastam :) Szerencsére minden rendben volt, így végeztünk is. De még az igen kedves hölggyel, Katalinnal még beszélgettünk egy kicsit :) Szerencsére nem várt senki, így sok mindenről tudtunk beszélgetni. Katalin 6 évig élt kint Japánban. Látszik rajta. Na nem a szemállásán :P Nagyon kedves, segítőkész és közvetlen. Tehát nem olyan magyaros xD
A nagykövetségről apáékhoz mentünk. Még megálltunk a Budai várnál sétálni egy kicsit. :) Nagyon szép volt csak hideg >.< Onnan viszont apáékhoz jó sokáig tartott oda érni, de nem csak azért, mert Budapest másik fele, hanem ugye a szörnyű közlekedési viszonyok miatt :S na meg mert bunkó módon vezetnek az emberek, és az pl hogy beengedjenek, majdhogy nem elképzelhetetlen... Mi többször is beengedtünk emberkéket, de csak a külföli rendszámú autók villogtak, hogy köszi...
Mikor oda értünk apa még nem volt otthon, de Mama és az unokatesóm igen. Aztán 7felé apa is megérkezett. Annyit nevettem rajta xD voltak vicces megszólalásai :D Jól éreztem magam :) Végül éjszaka 1órakkor indultunk haza :P 3ra ágyban is voltunk :P
Ma pedig tanítás után a buszon összefutottam Tibivel, aminek nagyon örülök ^^ Mikor meglátott már teli szájjal vigyorgott, és a nyakmaba ugrott, hogy már csak 1,5 hééét :D mondom van az 2 is xD Teljes fel volt spanolva és csillogtak a szemei :D Kb mintha Ő menne :D És állandóan kérdezgetett, hogy mi meg hogy. Nagyon jól esett, hogy tényleg ennyire örül neki, hogy ilyen lelkes ^^ És ettől most én is megint fellelkesültem, mert be kell vallnom, mostanában inkább féltem, mint lelkes voltam ^^ Persze az egy percig se fordult meg, hogy nem szeretnék menni, mert biztos vagyok benne, hogy igen, csak kicsit a para eluralkodott. De most feltöltődtem Tibi által lelkesedéssel :)
Chuuuu~
15日
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése