Jin és a Lánchíd *-*

Yoo~

Naaaagyon jó volt Nippon Groove, de most még nem arról írok beszámolót ^^
Csak egy vidit hoztam, amiben Jin reklámozza a májusban megjelenő DVD-jét *-*
Éééééés mi van a háttérben? Hát a Lánchíííd :D Kezdem felfogni, hogy tényleg Magyarországon van *-*

Olyan ééédes, amikor mondja, hogy aki ott volt a koncertjén, és az is aki nem, légyszi, nézzék meg a DVD-t *-*

mp4

Yo~~~

Kedden megérkezett az mp4 lejátszóóóm *-*
Eddig a telómon hallgattam a zenét, de kezdi szegénykémet megterhelni, így felmentettem a zene szolgáltatás alól, hogy ezzel próbáljam meg hosszabbítani az élettartamát, ugyan is nem szeretnék mostanában újat, jól megvagyok én vele :)
Így vettem egy csinos kis mp4 lejátszót *-*
Mikor itt volt Adri múlthéten, mondtam neki, hogy szeretnék venni. Kiderült, hogy Ő is, így fel is néztünk Vatera-ra, és siker koronázta a tevékenységünket :)
Így most ugyan olyan mp4 lejátszónk van :D És így a posta költséget is tudtuk felezni :)
Szóval boldogságom határtalan :D
Íme pinky, a lejátszóm:
( a fejhallgatót még Japánban vettem, ott rengetegen használnak fejhallgatót, nagyon népszerű :) ez egy olcsóbb, de népszerű darab, viszont a díszítés saját alkotás :P)




Éééééés, pénteken Nippon Groove *-* Nagyon várom már, nagy party lesz :) Rám fér már ^^

A végére pinky-m örömére a My MP3 Jin-től :)

És még egy vidi, mert mostanában nagyon megszerettem a CN Blue nevű koreai együttes, és az egyik kedvenc számom fellelhető YouToube-on magyar felirattal is *-*

こんにちは～
火曜日私の新しいMP4が着きました。*-*
ふだんハンガリーに人はケイタイで音楽を聞いている。今まで私も。でも、これはケイタイによくなかったから、MP4を買った。：）
先週Adri「私の友達」私のうちにいった時、Adriも買いたいと言ったから、同じ所から一緒に買った。だから、郵便局の値段は半になった。：）
Headphoneを日本で買った。なつかしい～

金曜日ブダペストにNipponGrooveがあるよ～\(^o^)/　NGはJpopとKpopのパーティーだ。ちょう楽しいよ～　とても待ってる＾＾　Adriと行く。

バイバイ～

omedetou Tat-chan♥

Az én Ueda-m hivatásos boxló lett, ugyan is megkapta a Airbox C-kategóriás engedélyt a sikeres box vizsgája után *-*

Hatalmas gratuláció nekiii~ \(^o^)/

おめでとう上田くん!!!

Remélem azért vigyáz magára, és arra a gyönyörű pofijára :)
Ha ő ezt szereti és boldoggá teszi, akkor én is örülök a sikerének, és a boldogságának, csak vigyázzon magára ^_^

竜也、気をつけてね～
私はいつも応援しているよ～

És annyira édeeeees. Talált egy Shetland kutyust, akit kidobtak és hazavitte *-*
És azonnal küldött róla képet a barátainak is ^^
Egyszerűen imádni való emberke :)♥

(jah, és megtudtam, hogy van könyvelő végzettsége is O_O mondjuk eddig is tudtam, hogy okos a drágám ^^)

Kéményseprők koncert

Yo~~~

Tegnap Valennel és Nominnal Kéményseprők koncertre mentünk *-*
Én nem is tudtam, hogy lesz, de Valen írt, és meg is beszéltük gyorsan, hogy ott a helyünk *-*
18 órára írták ki a kezdést, amit azért ők sem gondolhattak komolyan xD De azért mi kis naivak oda mentünk hatra. De mivel elsőkként érkeztünk, nem mentünk be, hanem a parkban ültünk le beszélgetni. Végül 3/4 7 körül bementünk, mert kezdtünk fázni, de kb 5 ember volt még akkor is csak xD Így folytattuk a beszélgetést.
Fanoltuk Uepi-t és Jin is *-* ♥
Nomin meg azt se tudta miről van szó ^^ Na meg a Jin-felkutatási tervünket tárgyaltuk :D Mert hogy ugye most forgatják Budapesten a 47 Ronin című filmet főszerepben Keanu Reevs-el, és Jin is szerepelt benne *-*

Végül aztán csak elkezdett játszani az első előzenekar negyed 8 körül. Aztán a második. És a harmadik is... Mi meg csak vártunk és vártunk a Kéményseprőkre. Ja, és ki ne felejtsem, hogy micsoda sztár fellépőnk volt xD A barátok köztös Szabi is fellépett az együttesével, ők voltak az a bizonyos második együttes. Eddig azt sem tudtuk, hogy énekel, na meg még a rendes nevét se :P De aztán Shou felhomályosított minket, hogy vmi Márknak hívják, de már el is felejtettem a vezetéknevét ^^ Shou-n kívűl összefutottam még Csiirkével, Mimi-vel és Viktorral is. Na vele mikor beszélgetésbe elegyedtem, és mondtam, hogy hát sajnos Tokyo-n kívülre pénz hiány nem jutottam, közölte velem, hogy akkor én nem is voltam Japánban, mert csak a tradicionális része az igazi xD És még a Fuji-t sem másztam meg, szóval gáz vagyok :D Persze a pénzhiány nem volt számára elfogadható mentség, mert hogy Ő persze megoldotta volna anélkül is :P Mondtam is neki, hogy legközelebb együtt megyünk, és akkor elvihet sok tradicionális helyre occcsón :D Mondta, hogy oké, de a Fuji megmászása után Ő jön haza, de én maradhatok, ha akarok :D

Végül aztán a harmadik zenekar is a végére ért a a koncertjének, csak hogy ekkorra a buszmenetrend is a végére ért, ugyan is majdnem fél11 volt, amikor is megy az utolsó busz -.-"
Valen felhívta s szüleit, és végül beleegyeztek, hogy bejönnek érte és Nominért. Így én is felhívtam anyát, és mondta, hogy bejön :)♥

Shou is épp készülődött haza, így kérdeztem, hogy merre lakik. Mondja Petőfiváros. Az nekünk útba esik haza felé, így felajánlottam, hogy maradjon, és majd eldobjuk :)
Így végül csak sikerült annak az együttesnek a koncertjét megnézni, amelyikre eredetileg mentünk :D
És baromi jó vooolt *-* Az előzenekarok se voltak rosszak, sőt a "Szabinak" még jó a hangja is, és nem is játszottak rossz zenét, de azért csak a Kéményseprők volt az igazi ♥
Sokan haza mentek, mert ment az utolsó busz, na de akik ott maradtak, azok aztán adtak az érzésnek, sőt, kicsit túl is estek annak a bizonyos lónak a túloldalán...
Mi szolidan táncikáltunk a tomboló tömeg szélén, ugyan is elég kockázatos vállalkozásnak tűnt bemenni közéjük ^^" Olyan pogót csaptak, hogy már védelmi bácsi is lett ^^ Először azt gondoltam, hogy a rendet hivatott felügyelni, ami nyilván nem ment a csúnyán nézéssel. De végül rá kellett jönnöm, hogy csak a zenekar felszerelését védelmezi. És volt is mitől, egy idő után még a lámpákat is feloltották, hogy lehessen látni, mi zajlik. Végül aztán Szabi, az egyik tag, közölte, hogy aki nem bír magával, az kimehet. Ezután pár lassabb számot játszottak, hogy lenyugodjon a nép, de amint vissza tértek a pörgős számok, megint megvadultak ^^
Mindenesetre mi biztos távolságot tartva tőlük, jól éreztük magunkat :)



Ma pedig megint japán kaját főztem, méghozzá "nikujaga'-t *-*
Elég egyszerű elkészíteni, és nagyon finoooo~m ♥


Olyan szép idő volt ma, ki is ültem a teraszra napozással egybekötött tanulásra :)
Le is fotóztam az eget, mert annyira gyönyörű volt *-*



És alkonyatkor is *-*
Ma Yakuza, a cicám oda jött egy kis simizésért, aminek azért örülök, mert eddig nem volt szokása az ilyesmi ^^ De elkezdett cicásodni :D Persze az ölbe felvevés továbbra is tabu. Hiába, szeret mindig 4 lábbal a földön állni :D Yakuza ciccca~ ♥

よ、みんな：）
昨日ValenとNominと一緒にKemenyseprokのコンサートへに行った。
６時にはじめた、でもほかのバンドも三つあったから、Kemenyseprok１０時半に始めた。でも最後のバスも１０時半だ。けどお母ちゃんは車でむかえてくれた。：）
コンサートは本当にすごかった。\(^o^)/ でもハンガリーのファンは日本のファンより全然違うよ。＾＾ちょっとcrazyだから，危なかった　：P　ですから、Valentたちととなりにダンズした：）とても楽しかった。たくさん友達も行ったので、よかった：）

この間ブダペストで「４７Ronin」を作っている。赤西仁もこの映画に演技している。*-*
だから、Valenとブダペストへ探すに行く＾＾見つけるかなぁ～

今日はじめて「にくじゃが」を作った。おいしかった。\(^o^)/
今日空もきれいだった　*-*

バイバイ～

今日から

Hiii~

A szombati daruhajtogatós nap eredménye: 300 daru :)
Mivel a cél 1000 db, így tartunk majd még egy hajtogatós napot, és addig nem hagyjuk abba, míg meg nem lesz :)
Jó hangulatban telt a nap, jöttek-mentek az emberek. Valen is eljött, és mesélt a Miyavi koncertről *-*
Viszont Ara nem tudott sajnos jönni, mert beteg lett T___T

És tartottam képes beszámolót is Japánról ^^ Nagyon izgultam, de azt mondták, hogy jó volt ^^


A Budapesten beszerzett japán kajákhoz való alapanyagokból neki álltam főzőcskézni.
Íme, az első saját miso levesem *-*
Ránézésre tudom, hogy nem vmi étvágygerjesztő, de amúgy fincsi :D


Ez pedig az első önálló okonomiyaki-m *-*
Ez is fincsi lett ^^
*büszke desu*


Hétfőn elkezdődött a suli Japánban, vége a tavaszi szünetnek. :'(
13-an voltunk, ebből 5-en mentek vissza, plusz jött egy új osztálytárs is, így most 6-an vannak.
Che állandóan mondja, meg már Kim is, hogy menjek vissza, na meg a többiek is üzenik, de sajnos nem tudok :'(
Nekik azért jó tanulást és vidám napokat kívánok :)

Viszont féltem őket, mert már megint ezek a nagy földrengések T__T
Mikor lesz már vége? :(

Múlt héten postára adtam Ayaka-nak a plüss Süsüt, sztem holnap kell, hogy oda érjen :)

Vasárnap volt 1 éve, hogy volt az LM.C koncert *-*
Hihetetlen, hogy már egy éve eltelt ^^ Annyira jóó volt *-*


今日から日本語でも書いてみる　＾＾
私の文は正しいかなぁぁ～　分からないけど、がんばる　＾＾　これもれんしゅうね～～

土曜日に日本のために、鶴を作る日があった。みんなはぜんぶで３００鶴を作った＾＾でも１０００がほしいですから、もうすぐまた作る日がある。：）
１０００のは作ったまで、やめない。
私の友達は、Valenも来た。Miyaviのコンサートに教えてくれた。とても楽しかったそうだ。私も行きたかった、でもお金がなかったから、できなかった。今度ぜったい行く　＾＾

私の日本の旅行に教えてあげた。写真も見せてあげた。
とてもどきどきした　＾＾でもみんなはよかっただと言ったから、うれしかった。：）

ブダペストで日本料理のざいりょうを買った。
私のはじめて作った味噌汁。＾＾
昨日お好み焼きも作った。おいしかったから、よかった。：）

先週あやかにきなSüsüの人形を送ったから、たぶんあした帰ると思う。＾＾　Süsüはハンガリーの人気な物語の竜人形だ。あやかが好きだから、送った。驚きだ。＾＾

日曜日にLM.Cのコンサートは１年まえだ。(この文は正しくないだと思う＾＾)
もう１年あとうで。ありえない＾＾　とても楽しかったね～

みんな、気をつけて～

baibai~ :)

Otanjoubi YamaPi~~~ ♥

お誕生日おめでとう~!!! \(^o^)/

Otanjoubi Omedetou fanságom középpontjának, YamaPi-nek *-* ♥♥♥♥

1985. április 09.-én született, vagy is ma tölti a 26. születésnapját *-*

Most nem írok kisregény róla, mint tavaly ^^
Késő is van és nem is saját gépen vagyok ^^

Viszont pár képet akkor is *-*

És egy vidit is *-*

Remélem a jelenlegi helyzet ellenére is boldogan telik ez (és az összes többi) napja :)

Amikor kezet fogtam vele, soha nem felejtem el *-* Arigatou~

Ima kara mo, ganbatte~
Watashi wa itsumo ooen shiteiru ;)

♥ ♥ ♥

japán tanítás

Hi minna~

Sajnos úgy néz ki a helyzet, hogy nem tudok visszamenni Japánba, így mostantól megint vállalok japán tanítást!
Akit érdekel, az erre az email címre írhat: kaorin@citromail.hu

chuu~

Fuji étterem

Yo~~~

Tegnap Mariannáékkal a Fuji japán étteremben voltunk *-* Ez volt a névnapi ajándékom ^^ És annyira jó vooolt *-*

Délelőtt indultunk kis késéssel, mert megadta magát a GPS ^^ Aztán csak sikerült bele életet lehelni, de végül Budapesten csak megadta magát, így anya egy térképpel a kezében vette át a GPS szerepét :D És tökéletesen oda is találtunk :)


Egy nagyon hangulatos étterem volt. A pincér srác kérdezte, hogy asztalhoz vagy tatami-s szobába szeretnénk-e. Hát még szép, hogy tatami-s szoba *-*
Annyira szép kis szoba vooolt *-*


Cipő ugye alap, hogy le, mert tatami-ra cipővel nem lépünk :)
Az asztalnál lehetett a kis ülőpárnákon térdelni is, vagy ugyan úgy lábat lógatni, mert az asztal süllyesztve van.
Nagyon kellemes japán zene szólt végig.
Innivalót én természetesen Calpis-t rendeltem *-* Végre megint ihattam, nyuuuu~
Aztán megérkezett az előételünk, egy kis szezámmagos alga ^^ Tudom, se hallásra se ránézésre nem tűnik úgy, de tényleg finom volt :) És amúgy nagyon egészséges is ;) Az algától olyan szép, erős és fényes a hajuk a japánoknak, és ráncosodni is csak későn kezdenek.


Majd érkezett a sushi *-* Az is nagyon finom vooolt~


És az elmaradhatatlan miso leves *-*
Először nem annyira voltam oda érte, de végül nagyon megszerettem *-* nyammmnyammm~
És a kedvenc verziójú miso levesem volt, tofu-val és algával *-*


Kb 2-2,5 órát töltöttünk az étteremben. Nagyon jól éreztem magam :)

Innen egy plázába vezetett az utunk, de még útközben megálltunk, mert Szandi kiszúrt egy japán és koreai ételekhez hozzávalókat áruló boltot *-*
Be is mentünk, és beszereztem pár dolgot, hogy tudjak itthon készíteni japán kajákat *-*
Alga, miso, okonoimiyaki szósz *-* És kaptam még rizskekszet, mochi sütit és egy dobozos calpis-t *-*
Kb a fellegekben jártam *-*
Majd később a plázában megint csak bele futottunk egy hasonló boltba, ahol olcsón még szója szószt és algalapot is beszerettem *-* nyuuuuu, de finomakat fogok én készíteni *-*
Nekem ezek az alapanyagok sokáig elegek lesznek, enni meg amúgy is kell, és még nagyon egészségesek is, szóval megérte szerintem ^^
Legközelebb, ha jönnek Mariannáék, csinálok is nekik okonomiyakit (^-^)

A plázában is sok időt eltöltöttünk, nézelődtünk, elvoltunk :)



És végül még Süsü-t is találtaaam *-* Ez azért fontos, mert Ayaka nagyon szereti, és szeretnék neki küldeni :) Remélem, örülni fog neki. ^^

Hangarii & Nihon :D

Este 8 körül értünk Mariannáékhoz, és még bementünk. Megnéztük a Csillag születik-et, majd még a Csak szex, és más semmit, így sikerült is éjfél körül haza érni :)

Nagyon jó nap volt, köszönöm :)

chuu~

daruhajtogatós nap

Hi Minna~

Április 9.-én 13 órától a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban a Kecskemét-Aomori Baráti Kör daruhajtogatós napot tart Japán támogatására.
Mindenkit várunk sok szeretettel :) Aki pedig még nem tud darut hajtogatni, azt megtanítjuk ;)

Még Japánban olvastam szívemcsücske Ueda-nak a manual-jában, hogy elolvasta a Dog of Flanders című könyvet, valamint a könyvből készült film adaptációt is megnézte, és nagyon megszerette ezt az alkotást. Utána olvastam, és én is kedvet kaptam hozzá. Még kint le is töltöttem, viszont csak ma jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, és hát megértem, hogy Tatchan megszerette, nekem is nagyon tetszett *-* El is határoztam, hogy a könyvet is elolvasom ^^ Amint tudom, ki is hozom a könyvtárból :) Arigatou Uepi~

A mai nap boldogsága pedig, hogy végre kint van Matsushita Yuya új PV-je, a Naturally *-*
(mellesleg most már meg sem lepődöm rajta, hogy itthon kevesen ismerik, mert Japánban se nagyon ^^" na nem baj az, legalább nem tucat kedvenc :)

és a PV *-*

itthonról

Sziasztok!

Már több, mint egy hete, hogy vissza jöttem. Találkoztam pár barátommal, aminek nagyon örülök, mert hiányoztak. Jó volt újra látni őket.
Ezen kívül a japán nyelv tanulást sem hagytam abba. Neki fogtam a nyelvtani részek átismétlésének, új szavak és kanji-k tanulásának. Igaz, hogy egyedül tanulok, de megpróbálok minél többet kihozni így is magamból.


Hoztam pár képet, még a haza útról.

Először is a bolt, ahova még utoljára gyorsan beszaladtam, hogy legalább egy kis japán édességet tudjak hozni a barátaimnak.
Eléggé ki volt fosztva:


Ezután vettem búcsút Ayaka-tól, és mentem az átmeneti szállásra.
Itt aludtam:
Vagyis csak aludtam volna, ha tudtam volna. De mivel nem tudtam, még csináltam képet a redőnyön keresztül:A reptérre menet:

Az ég, amit úgy szeretek.
És már a reptér:

Mivel rengeteg volt a külföldi, nem mertük a csomagjainkat magukra hagyni, mindig vmelyikünk vigyázott rá.
Amúgy Japánban elég ritka a lopás. Ha ott felejtesz vmit véletlenül, szaladva viszik utánad :)
És a biciklik nincsenek ám oda láncolva vmihez, mint nálunk. Ráadásul sok esetben ez sem védi meg. Japánban általában olyan a bicikli zár, hogy hozzá van építve a biciklihez, és csak el kell fordítani egy kis kart, majd kattan a zár, és már nem is lehet tolni a biciklit. Persze ilyesmi itthon nem akadályozná meg a tolvajokat, mert akár a hátukon cipelve is elvinnék. A mi házunk lakóinak a biciklijeu mindig, éjjel-nappal az utcán voltak, csupán ezzel a kerék zárral biztosítva. Érdekes módon, nem tűnt el egyik sem. Nem úgy mint az enyém itthon, Magyarországon, zárt ajtó mögül, a panel lakás biciklitárolójából...
És az esernyőket is kint tárolják az ablakba akasztva. Érdekes módon, egyiknek se kélt lába...
Ehhez a témához kapcsolódik még az is, amivel az egyik nagyobb boltban találkoztam, méghozzá az önkiszolgáló fizetési rendszer. Ez úgy néz ki, hogy oda battyogsz az egyik árlehúzó gépecskéhez, a kosaradból egyesével MINDEN vásárolni kívánt dolgot szépen lehúzol, majd megnyomod a kész gombot. Ekkor kiírja a gép a fizetendő összeget, te bedobálod a pénzt, megkapod a blokkot, és már mehetsz is. És senki nem figyeli, hogy valóban mindent lehúztál-e. A közelben van egy hölgy, aki, ha elakad az ember segít, de amúgy a saját kis dolgával van elfoglalva.

És akkor visszatérve a hazaúthoz.

Ezeket a darvakat még Narita reptéren hajtogattam, és ott is hagytam őket, hogy vigyázzanak helyettem is Japánra. Sajnos ennél többet nem tudtam tenni értük :(
Remélem, hogy aki megtalálta őket, legalább egy kis mosolyt sikerült vele az arcára csalnom.
A japánoknak a daru egy fontos jelkép, ezért is hajtogat most mindenki darvakat.


A repülő:

És még egy utolsó kép a helyről, ahol rövid idő annyi szép emléket kaptam. Tokyo.


A kép, ahogy egyre távolodunk...


Hiányzik. Nagyon. Hiányzik az iskola. Hiányoznak a tanórák, a mindig kedves tanárjaink, az osztálytársaim. Hiányoznak a közös nevetések az osztálytársaimmal. Hiányzik a reggeli vonatozás, az első vonaton való heringeződés, majd a már a 3. vonatra való átszállás utáni vonaton való alvás. Hiányzik az a sok körülöttem utazó ember, akik mind a alszanak, a mobiljukat nyomkodják, vagy a PSP-jükön játszanak, esetleg könyvet vagy mangát olvasnak. Hiányoznak a zsúfolt vonatállomások. A bolt, ahol mindig vásároltam. Az a CD bolt, ami előtt mindig elmentem, és aminek mindig magamban köszönetet mondtam, hogy találkozhattam YamaPi-vel. Hiányzik az az öreg bácsi, aki Houya állomáson dolgozik, és minden reggel vidáman kívánt jó reggelt. Hiányzik az az idősebb úr is, aki reggelente állomásra menet mindig szembe jött velem, és mosolyogva szép napot és kitartás kívánt anélkül, hogy valaha is beszéltünk volna. Hiányzik a kedves boltos bácsi is, aki az iskola melletti kis boltban dolgozik. Hiányoznak a finom ételek. Hogy majdnem minden este Ayaka-val közösen főztünk vacsorát. A közös tanulások, magazin fordítások. A hétfő esték, mikor együtt néztük izgatottan Miura Haruma dorama-jat. Hiányzik, ahogy Ayaka zongorázott. Még az is hiányzik, amikor alig hallottam emiatt a TVt. Hiányzik, hogy Ayaka mennyire szereti a zsiráfokat. Hiányoznak a hideg reggelek, amikor a fűtés nélküli szobámban rekord sebességgel öltözködtem. És a szűk kis szobám is hiányzik. És a vonat hangja, ami pont a teraszunk előtt ment el. Hiányzik Takeshi is. Amikor félig magyarul, félig japánul magyarázott.
Hiányoznak azok a bokrok, amiken azok a gyönyörű virágok nyíltak, még a dermesztő hidegben is. Hiányzik azoknak a csúnya kocka autóknak a látványa.
Hiányoznak a Che-vel való beszélgetések a haza felé tartó vonaton. Hogy amikor nem értettük, mit akar a másik, akkor kézzel-lábbal, vagy esetleg rajzokkal illusztrálva magyaráztuk el, hogy mit is akarunk elmondani.Hiányzik Joel is, a sok idiótaságával együtt. Che és Ayaka. Ők hiányoznak a legjobban. Tőlük rengeteg kedvességet kaptam, pedig Ayakával alig, Che-vel pedig csak akkor ismerkedtem meg. Ezt soha nem fogom tudni nekik kellően megköszönni.
És még rengeteg dolog hiányzik, sokáig folytathatnám a sort. De így is eleget írtam már. Igazából nem akartam panasz blogot írni, de ez most így alakult. Köszönöm annak, aki végig szenvedte magát rajta.

Sajnos a hírek továbbra sem biztatnak sok jóval :( Az aggódásom semmit sem csökkent.
Aggódom azért a sok emberért, az országért. Szörnyű, hogy már eddig is mennyi embernek kellett szenvednie, nagyon remélem, hogy sikerül megoldani a helyzetet, és nem lesz több áldozat.
A gyerekre már veszélyes a csapvíz, és Ayaka mondja, hogy már zöldséget se nagyon esznek. :'(
Legyen már vége, nem érdemli meg Japán ezt a sok szörnyűséget.

a reptérről :'(

Sziasztok!

Jelenleg a reptéren várunk, mert a gépünk a reggel 11 helyett csak este 8 után indul, így még jó pár óránk van.
A Baptista Szeretet szolgálat jött segíteni Japánba, és velük együtt megyek haza. Ez óriási segítség, mert másképp nem biztos hogy sikerült volna a jegyemet átrakatni.
Reggel, mikor megérkeztünk a reptérre, még nem volt biztos, hogy sikerül. Várólistára tettek, hogy ha vki visszamondja, vagy nem jön el, lekési, akkor én kapom meg a jegyét. Szerencsém volt, sikerült.
És volt megint egy nagyobb földrengés is, ami itt reptéren ért minket.

Még tegnap este az ő szállásukra kellett mennem, hogy reggel együtt jöhessünk a reptérre. Így este fél10 körül, mikor ez kiderült, gyorsan neki álltam összepakolni. A cuccaim negyedét ott hagytam, mert úgy is jövök vissza! Legalább is nagyon remélem T___T
Elég elkeserítő most Japán helyzete az atomreaktorok miatt, úgy hogy nagyon ideges is vagyok, a torkomban folyamatosan gombóc van, a gyomrom borsónyira zsugorodott. Az éjszaka semmit sem tudtam aludni, és a fejem is nagyon fájt. Ez volt életem 3. fejfájása...

Tegnap végig bőgtem pakolás közben, a vonaton, és még a szálláshelyen is, és most is közel állok hozzá. T___T Annyira féltem Japánt! És Ayakáékat is T__T De bízok benne, mert bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz. Az nem lehet, hogy Japánnak megint el kelljen szenvedni az atomot T__T
Minden tiszteletem azoké a japán dolgozóké, akik most is ott küzdenek az atomreaktornál, pedig biztos tisztában vannak vele, hogy ők olyan sugárfertőzést kapnak, amit biztosan nem élnek túl T__T

Tudom, hogy msot a legjobb döntés haza menni, mert ha bajom lesz, később már nem tudok vissza jönni, de akkor is fáj a szívem itt hagyni Japánt. A legszebb 2 és fél hónapom volt.

Köszönöm Japán!

Ha haza értem, és kicsit összeszedtem magam, lesznek képek is.
És még elmaradt beszámolóim is vannak, talán majd megírom őket...

Kami-sama, kérlek védd meg Japánt T__T

Japán, mata ne~

♥ ♥ ♥ ♥

gyors jelentés

holnap reggel megyek haza Magyarországra, most irány pakolni :(
Jelentkezem, amint tudok!

Viszlát Japán! :(
Amint lehet, jövök vissza!

helyzet jelentés a földrengés után

Sziasztok!

Most így áll a helyzet errefelé:

Jelenleg még lehet rengésekre számítani bármikor, kisebb utórengés ma is volt, valamint általában egy kisebb földrengés után egy hétig, de egy ekkora után egy hónapig lehet még megint nagyobb is, így mondta Takeshi. Ezért most mindenki vásárol főként vizet, de mivel ebből már is hiány van a polcokon mi a maradék teából vásároltunk. Valamint tartósan elálló ételeket, főként kekszeket vásárol mindenki. Ezek készenlétbe vannak egy meleg takaróval, hogy ha gyorsan el kellene hagyni az otthonunkat.
Az áramfogyasztást is minimálisra kell most csökkenteni, így a TV-n kívül, amiben folyamatosan élőben közvetítenek, mást nem használunk, a laptopom is az akkumulátorról működik. Villanyt is csak akkor kapcsoljuk fel, ha nagyon fontos.
Nagy probléma most az atomreaktor is. Volt délután egy robbanás Fukushima-ban az egyik blokk mellett. Valószínűleg a hidrogén robbant fel és enyhén radioaktív gáz távozott, de ez elvileg nem veszélyes, de azért ha nagyon muszáj kimenni az utcára akkor maszkban lehetőleg, haza érve egyből kézmosás és gargarizálás.

Hirakawa-sensei hívott ma az iskolából, hogy hétfőn az iskola is elmarad, mert egy fal kidőlt, és nem biztonságos, de keddre már megcsinálják, szóval lesz tanítás. Viszont a hétfői nagy tesztet még nem tudni mikor írjuk meg.

Nem tudok pontos számot mondani az áldozatokról, mivel még nem tudják pontosan, és sajnos folyamatosan növekedik is. T____T
A hangulat Tokyo azon környékén ahol én lakom nyugodt. Természetesen azokról a helyekről, ahol a tsunami is pusztított, ez nem mondható el.
Körülbelül 50 ország ajánlotta fel a segítségét Japánnak. Koreai és amerikai segítség már érkezett, arról tudok.

Szóval nálunk továbbra is minden rendben.
De azt a sok embert rettenetesen sajnálom T__T

Mindenki vigyázzon magára!

Földrengés

Sziasztok!

Először is mindenki megnyugtatására: JÓLVAGYOK!
Semmi bajom az ijedtségen kívül. :)

Pát napja is volt egy földrengés, az sokkal kisebb volt, és az iskolában ért. Nagyon megijedtem akkor is, na meg a többiek is. Gyorsan ki kellett nyitni az ablakokat, és a tanárnő mondta, hogy ha erősödik, mindenki bújjon az asztalok alá. Szerencsére kb 2 perc múlva vége lett.
Kb 10 perc múlva egy termetes diák suhant lefelé a lépcsőn, amibe bele remegett kicsit az épület, és a tanárnő azt hitte, megint földrengés van, majd mikor észre vette, hogy mégsem, akkor megnyugodott: "ahh, csak egy diák!"
Hát mindenki fentergett a röhögéstől xD

Na de a mai földrengés már nem vicces :S
Kb negyed órája értem haza, épp ebédelni készültem, mikor olyan 2.40 körül elkezdett egyszer csak remegni a talpam alatt a talaj... Először azt hittem, hogy megint csak a vonat megy, de gyorsan rákellet jönnöm, hogy most egészen másról van szó...
Ayaka itthon volt, mind ketten eléggé megijedtünk, főleg mikor egyre erősödött és elkezdtek potyogni lefelé a dolgok O_O
Végül kimentünk a házból, jobbnak ítéltük úgy. Mindenki kint volt az utcán, az autók is megálltak. Ijesztő volt :S
Ayaka 300 kg-os zongorája 10 cm-rel mozdult el.
Jelenleg nem járnak a vonatok, mindenki az állomásokon ragadt, így a kávéházak tele vannak. Sok mobil se működik. Mikor mentünk vacsihoz vásárolni,az állomáson rengetegen, kiírva hogy nem járnak a vonatok, és a telefonnál hosszú sor állt :S És a boltot is bezárták.
Sokáig voltak még utórezgések, és kisebbek még most is vannak, de ezek már nem ijesztőek.
A TV folyamatosan közvetít, szörnyű :S
Remélem most már vége van...

Nem ragozom tovább, a net úgy is tömve van most vele.

Chuu~

Ashita no Joe

"Csak mikor már nem futunk el a ma elől, mindent beleadunk az életünkbe, csak akkor leszünk képesek üdvözölni a holnapot." - YamaPi az egyik Ashita no Joe-ról tett nyilatkozatában.

Hát hűűű.

Ez volt a véleményem a film megnézése után.
Mert hogy nem olyan rég elmentünk Ayaka-val megnézni a moziba az Ashita no Joe-t, YamaPi legújabb filmjét *-*
Egy közeli moziba mentünk, éjszakai előadásra, mert az olcsóbb :D És még tömeg se volt, és amin meglepődtem, hogy több volt a férfiak aránya :D
A mozi egy pláza egyik emeletén volt, ahol egyből sokkot is kaptam a liftből kiszállva, mert ez a látvány fogadott:

Helyes az a félszemű csóka,mi? *-*

ViCC! Csak vicc voooolt xD YamaPi volt a halmazállapot változásom okozója, természetesen :D

Alap, hogy a közös fotózkodást sem hagyhattam ki ^^Legszívesebben fogtam volna és kirohantam volna vele gyorsan, de esélytelen volt a dolog xD

Miután könnyes búcsút vettem tőle, következhetett a jegyvásárlás, ami, Japánról lévén szó, természetesen eltér a nálunk megszokottól. :D
Gondolom senki nem lepődik meg rajta, hogy a jegyet egy gépen keresztül lehet venni. Érintős, természetesen :D Kiválasztod a filmet, az időpontot, majd megjelenik a nézőtér is, ahol kiválaszthatod, hogy hova szeretnél ülni, majd már csak a pénz automatába tuszkolása következik. Természetesen a papírpénzt is ismeri. :)
Ezek után kipottyan a jegyed, és már mehetsz is a moziszobák felé. Kezelik a jegyedet, és már be is csüccsenhetsz, és várhatod a film kezdetét.
A reklámok alatt még van egy kis sutyorgás, de ahogy elkezdődik a film, mindenki befogja a kis száját, és csöndben marad, vmit kommentárokat sem fűz a filmhez, nem úgy mint kis hazánkban :P
Természetesen itt is reklámok és filmelőzetesek a bevezető, majd egy kedves kis film arról, hogy ha a kis fejedben megfordulna az az ötlet, hogy felvedd a filmet, milyen módon fognak bilincsbe verni és elhurcolni :D

Ezek után kezdődött a film, ami awwwwwwwwwww *_* Az első percétől az utolsóig élvezem. Több, mint 2 órás a film, de annyira lebilincselt, hogy fel sem tűnt az idő.

Az Ashita no Joe egy anime adaptáció. A manga 1968-tól 1973-ig futott, majd készült belőle anime is.
Történetünk főszereplője Yabuki Joe, akit YamaPi alakít, aki ezért egy elég kemény tréningnek vetette alá magát, ugyan is ez egy boxolós film. (most biztos mindenkit megleptem xD)

Yabuki Joe egy nincstelen árva, aki Tokyo egyik nyomornegyedében tengeti az életét, egészen addig, míg egyik verekedős balhéja során, Danpei, az egykori boxedző fel nem ismeri a tehetségét. Bár ezután lesittelik egy kis időre, de edzésbe kezd bent. És legnagyobb riválisával, Rikiishi-vel is itt találkozik először.
Miután kiengedik kemény edzésbe kezd egy lepukkant kis házikóban, ahol Danpei összerak neki egy edzőterem féleséget. Mindennap keményen küzd, hogy egyre jobb és jobb legyen, és a kis "falucska" lakói is mind szurkolnak neki :)
Közben Rikishii is edz, és azon dolgozik, hogy a súlyát minél lejjebb tornázza, mivel ahhoz, hogy megküzdhessenek egymással, egy súlycsoportba kell kerülniük. Ő képviseli a filmben a gazdag oldalt, így elég puccos cuccokkal edz, elég brutális módon.
Végül YamaPi a ringbe kerül, és elkezdődnek az első boxmeccsei. Sajátos technikája van, hogy mit ne mondjak. ^^" A lényeg, hogy egy ideig hagyja, hogy püföljék, majd ha már megelégelte a dolgot, visszaüt, és egyből KO-val :D
Ez a mozzanata tetszett a filmnek. Egy ideig tűri a pofonokat az ember, de ha egyszer elég volt, akkor nem hagyja magát tovább.
Majd elérkezik a film fő jelenete, Joe és Rikiishi meccse. Nem akarom elmondani az egész filmet, hogy aki még nem látta (hát magyar valószínűleg eddig még nem ^^) annak ne lőjem le előre :) Mindenesetre érdekesen fognak alakulni a dolgok, és egy nem várt esemény jön. Itt fagyott meg az ereimben a vér, és az járt a fejemben hogy "miért kellett?" T__T

De tényleg nem akarom elmondani, hogy aki megakarja nézni, annak is teljes legyen az élmény. :)

Mindenesetre egy gyönyörű filmről van szó, Ayakával meg is könnyeztük rendesen. Na meg mások is^^
Két (teljesen más társadalmi helyzetű) ellenfél egymás kölcsönös tiszteletéről, ahogy ugyan azért a célért küzdenek, és eközben a szívükben való baráttá válásáról. És végül, hogy ha szörnyű és fájó dolgok is történnek, a fontos emlékekkel a szívünkben, amik erőt adnak, tovább kell lépni, mert csak így lehet üdvözölni a holnapot.

A film látványilag nagyon jó lett szerintem, a színészek is tökéletesen alakították a szerepüket, és a zene is passzol a film hangulatához.

A film tanulságát úgy gondolom YamaPi tökéletesen összefoglalta a bevezető idézetemben.

Végül a film trailer-je, és a hivatalos honlapja:

http://www.ashitano-joe.com

Remélem hamarosan megint megtudom nézni, és az is megfordult a fejemben, hogy jó lenne hozzá egy magyar feliratot készíteni, bár még soha nem csináltam ilyesmit ^^ Majd meglátjuk :)

Szép hétvégét mindenkinek! ;)

Ghibli Museum

Yo!

Szánom-bánom, de megint elvagyok maradva ^^ Gomenne~

A következő pótolni valóm, a Ghibli Múzeumban való látogatásom Che-vel.
A Ghibli egy nagyon híres japán rajzfilmstúdió, rengeteg fantasztikus anime látott már napvilágot a kezük nyomán, mint pl az egyik kedvencem, a Chihiro szellemországban, vagy a Majo no Takkyyuubin, ami egy 1989-es anime, de még nem láttam, viszont teljes oda vagyok a benne szereplő cicáért, Jiji (Dzsidzsi)-ért, úgy hogy be van tervezve a megnézése ^^


Egy csütörtöki napon suli után battyogunk a vonat állomás felé, mikor Che megkérdezi, hogy elmegyünk-e a Ghibli Múzeumba. Persze, mennék én szívesen, na de mennyi a belépő? Erre elő kapta a már megvásárolt jegyeket, én meg csak pislogtam xD Nagyon biztos volt a dolgában :D Egy meghívásra ugye nem lehet nemet mondani, így elindultunk Mitaka-ba, mert ott található a múzeum.


Mivel már javában ebédidő volt, először is ettünk. Sikerült gyorsan fellelni egy olcsó kis hammolót, ahol isteni kimchi-t, ettem, ami eredetileg koreai étel, és csípős, mint általánosságban az összes koreai kajai. Che nem kimchi-t rendelt, és mondta, hogy ha túl erős, akkor majd cserélünk, de nem volt vészes, úgy hogy végül nem lett csere-bere :)
Majd elindultunk a múzeumhoz. Van külön busz is, ami elvisz, de pénztárca kímélő megoldást választottuk, és gyalog mentünk. :)


Még amúgy is volt bőven időn mikorra a jegy szólt. Így kb 20 perces séta után értünk oda, de még időnk lévén megnéztük a közeli parkot, majd egy padon ücsörögve beszélgetéssel töltöttük az időt.


Mikor meséltem, hogy Magyarországon amikor barátok találkoznak puszilkodnak, teljesen ledöbbent, hogy na de a nyílt utcán!? xD Ettől mind a japánok, mind a koreaiak rendszerint sokkot kapnak :D

A múzeumban sajnos tilos volt a fotózás, pedig nagyon csidi-csudi volt *-*


Rengeteg érdekes dolgot láttunk. Bepillanthattunk egy rajzfilm megszületésének menetébe, láthattunk több fél módját is az emberi agy megtévesztésének, hogy az álló képeket/bábukat mozgónak véljük, és olyan rajzokat láttunk, hogy az államat vhol a bokám környékén sikerült fellelnem. Ha nem tudtam volna, hogy kézzel készült, biztosra vettem volna, hogy fotó. Elképesztő volt.
Che persze teljesen oda volt, hogy mennyire szépek, ugyan is ő is tanult rajzolni, és azóta már láttam is egy rajzát, ami annyira, húúú *-*

És volt rengeteg Jiji *-* Persze az ajándék shop is rengeteg különféle Jiji termékkel csalogatott, de oda csak a nyálunkat csorgatni mentünk be ^^

Kb. 1-5-2 órát töltöttünk el itt, majd vissza séta a vonathoz és irány haza.
Nagyon jól éreztem magam, és megint rengeteget nevettünk :)
Nagyon örülök, hogy Che az osztálytársam lett, mert imádom a fejét :D A legjobb barátom lett az osztályból :)

És annyira jó fej, hogy kölcsön adta az egyik külső meghatóját. (akinek több is van xD) Meséltem neki, hogy teli van a laptopom, nincs már rajta semmi hely, de nincs pénzem venni egy külső meghajtót, a DVDre írás pedig megint csak nem jó, mert haza fele igen csak megdobná a csomagjaim súlyát :S Erre másnap a kezembe nyom egy picurka, kb fél cm vastag fekete vmit. Ez mi? Hát külső vinyó o_O nagyon kis pöttöm :D és amíg nem veszek egyet, használjam nyugodtan *-* Szóval most átmenetileg megoldódott a helyproblémám, de mindenképpen vennem kell egy sajátot...

És amit még elakartam mesélni, mint érdekesség, és mivel ma is esett az eső eszembe is jutott, az az esernyők dolga. Ugyan is nagyon praktikusan megoldották, hogy esős időben ne legyen probléma a nedves esernyőkkel. A leggyakoribb megoldás az, hogy az üzletek, éttermek, stb-ik előtt van egy állvány, miből hosszú, vékony zacsik lógnak, pont esernyőkre szabva. Az ember csak belecsusszantja az esernyőjét, a zacsi leszakad, és már lehet is haladni befelé. Kifelé mentet csak levesszük a zacsit, és az erre a célra elhelyezett szeméttárolóba beledobjuk.
A ritkábbik verzió az, amikor esernyő tartó dobozok vannak, és mindenki ott leteszi az esernyőjét, majd kifele menet elviszi a SAJÁT esernyőjét, természetesen. Pl a suliban is ilyen van.

Ennyi voltam mára, most megyek vacsizni ^^ Nektek pedig jó étvágyat az ebédhez! :D

Baibaaai~